Elolvadt az olajtársaságok nyeresége, de a befektetőket már csak a túlélés izgatja

https://cdn.portfolio.hu/articles/images-xl/g/e/t/gettyimages-1222979621-407554.jpg
Megosztás/Share
A Portfolio legtöbb tartalma ingyenesen hozzáférhető, ahogy ez a cikk is.
A médiapiaci helyzet azonban folyamatosan változik: ha támogatni szeretnéd a minőségi gazdasági újságírást, és szeretnél részese lenni a Portfolio közösségnek, akkor fizess elő a Portfolio Signature cikkeire. Tudj meg többet

A legfontosabb energetikai témákról, az olaj- és a földgáz jövőbeni szerepéről, az energiaátmenet kihívásairól, a megújulók térnyeréséről szó lesz az Energy Investment Forum 2020 konferenciánkon is, ahol az előadók között szerepel Dr. Kaderják Péter, energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkár és Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdásza is.

A nyereségesség már nem a régi

Az olajipar sokak számára sokáig azért volt kiemelten vonzó, mert magas, rendszeres és megbízható osztalékhozamot kínáltak a vállalatok. A társaságok pedig többnyire igyekeztek még nehezebb körülmények között is fenntartani az osztalékfizetéseket és csak extrémebb körülmények között vágták vissza vagy függesztették fel őket, mint amilyen a mostani is. Mára azonban már elég világossá vált, hogy problémákkal küzd a szektor és nem csak a koronavírus-járvány miatt.

Az évek óta csökkenő olajár, a magasabb költségekkel járó alternatív kitermelési források (pl. mélytengeri, palaolaj), valamint a megújulók felé történő elmozdulás komoly nyomás alá helyezte az iparágat.

A profitabilitás így már nem az egyetlen dolog, ami miatt fájhat a befektetők feje, hanem emellett legalább ugyanolyan, ha nem fontosabb szemponttá vált a fenntarthatóság és az energiaátmenet kérdése is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nyereségesség vagy az osztalékok már nem érdeklik a befektetőket, de azt igen, hogy önmagában a jó számok már nem elégséges feltételei az elégedettségnek. Hosszú távon biztosan nem.

Az azonban tény, hogy a nagyobb integrált olajtársaságok nyereségessége sem a régi már, és ez is egy komoly problémát jelent. A Boston Consulting Group egy elemzése alapján:

2014 és 2019 között az öt legnagyobb nyilvánosan kereskedett nemzetközi olajvállalat (BP, Total, Exxon, Shell, Chevron) nagyjából 615 milliárd dollárt költött el a kutatás-termelési (upstream) üzletágaikra.

Ez a teljes befektetett tőkéjük 85 százalékával egyezett meg. Az erre elköltött hatalmas vagyonokat azonban a nyereségességi mutatók nem támasztják alá különösebben:

a ROCE, vagyis a foglalkoztatott tőke medián megtérülése 2006-ban még 27 százalékos volt, míg 2019-ben már csak 3,5 százalék.

Forrás: Boston Consulting Group (BCG)

ROCE: a vállalat nyereségességét mérő mutatószám, amely az EBIT, vagyis az adózás és kamatfizetés előtti eredmény és a foglalkoztatott tőkének a hányadosa. Ez utóbbi pedig a teljes eszközök és rövid lejáratú kötelezettségek különbségeként is megkapható.

Ez tehát azt jelenti, hogy jócskán megcsappant a nagy olajtársaságok profitabilitása a befektetések mennyiségéhez képest, és jól mutatja, hogy az iparág mennyire függ az olaj árának alakulásától.

Tévedés, hogy a költségek csak lefelé mennek

Egy másik kapcsolódó problémája a nagyobb olajtársaságoknak, hogy az olajportfóliójuk összetétele is jelentősen megváltozott az elmúlt években, és nem feltétlenül csökkentek a költségeik sem. A már említett 5 olajtársaság 2004 és 2015 között ezer milliárd dollárt költött el tőkebefektetésekre, aminek része volt az alternatív olajtermelési források felé való elmozdulás is.

Addig, amíg 2006-ban még a hagyományos olaj- és földgázforrások adták a portfóliójuk 80 százalékát, addig 2019-ben ez az arány már csak 50 százalék volt.

Forrás: Boston Consulting Group (BCG)

Ez azért nagyon fontos, mert a hagyományos olajforrások (pl. szárazföldi, sekély vizű) jellemzően alacsonyabb tőkeköltségekkel jártak, míg az alternatív kitermelési források (pl. olajhomok, mélytengeri, palaolaj) jellemzően drágábbak.

A technológiai haladásnak köszönhetően persze egyes költségek folyamatosan csökkennek, és például a palaolaj kitermelése jelentősen olcsóbb, mint néhány éve, azonban nem vetekedhet igazán az alacsonyabb árfekvésű hagyományos forrásokkal. A mélytengeri és a palaolaj kitermelése is meglehetősen tőkeintenzív, és speciális kihívásokkal szolgáltatnak. Az előbbi esetében pedig további fontos tulajdonság, hogy bár gyorsabban indítható el a kitermelése, de ugyanakkor az olajkutak élettartama is sokkal rövidebb a hagyományos társakhoz képest. Lényeg a lényeg, hogy ezek az alternatív kitermelési források nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött nagy reményeket, sőt, akár lefelé is húzhatja a nagy társaságokat a költségek miatt.

A megújulók és az ESG jelenthetik a kiutat

Kérdés, hogy akkor merre tovább? Az ugyanis egyértelmű, hogy a jövőben már nem lesz elég a befektetők számára, ha a nagyobb társaságok továbbra is csak az olajtermelésre fókuszálnak. Korábban ugyanis amellett a feltevés mellett folytatták a működésüket a vállalatok, hogy hosszú távon még emelkedni fog az olajkereslet, és az árfolyamcsökkenések csak átmenetiek lesznek. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legutóbbi kiadványa szerint az évtized végéig egyébként még mérsékelten emelkedhet az olajkereslet és csak 2030-ra éri el a csúcsot, de vannak olyan nézetek is, amelyek szerint már túlhaladtunk ezen a ponton.

Emiatt tehát már több nagyvállalat is elkezdte az átalakulást, és egyrészt nagyobb hangsúlyt fektetnek az ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási) követelményeknek való megfelelésre, illetve az alacsonyabb károsanyag kibocsátással járó megújuló energiákba is elkezdtek befektetni. Ez utóbbi egyébként különösen az európai olajvállalatokra jellemző, mint például a norvég Equinorra, amely az élen jár ebből a szempontból. Az előbbi kapcsán pedig érdemes megjegyezni, hogy egy másik BCG tanulmánya szerint a befektetők 65 százaléka szeretné, hogy az olajtársaságok az ESG tényezőket priorizálják még akkor is, ha ez átmenetileg a profitot csökkentené.

A fenntarthatósági és energiaátmenet azonban nem egyik napról a másikra fog történni az bizonyos. A Carlyle Csoport egy vezetője szerint:

Az energiaátmenet egy valós jelenség, de az Egyesült Államok útjain még 280 millió autó van, amiből 279 millió hagyományos üzemanyaggal fut, és egy jármű átlagos élettartama 12 év.

Az olajra és a földgázra tehát még jó ideig szükség lesz, de ez egyáltalán nem rossz hír az olajtársaságoknak természetesen, mivel így a jövőben járható utat is kijelöli ez a számukra:

Az alacsonyabb költséggel és magasabb megtérüléssel járó olajportfólióra kell koncentrálniuk, és az ebből befolyó továbbra is jelentős készpénzből kell finanszírozniuk az átalakulást.

A BCG tanulmánya szerint a befektetők 86 százaléka gondolja úgy, hogy a megújuló energiákba való befektetés növelné az olajtársaságok részvényeinek attraktivitását.

(OilPrice, BCG)

Címlapkép: Jason Alden/Bloomberg via Getty Images

Megosztás/Share

Forrás: https://www.portfolio.hu/gazdasag/20201026/elolvadt-az-olajtarsasagok-nyeresege-de-a-befektetoket-mar-csak-a-tuleles-izgatja-454452