Ennél közelebb sem Greta Thunberghez, sem a vuhani karanténhoz nem jutunk

https://24.p3k.hu/app/uploads/2020/11/venice-1-e1604927253590-1024x576.jpg
Megosztás/Share

Kedden indul a legfontosabb magyarországi dokumentumfilmes fesztivál. A 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál filmjeit idén online lehet megnézni. Összesen 39 ország 50 filmjéből választhat a közönség november 10. és 22. között. Ajánlónkkal szeretnénk megkönnyíteni az eligazodást.

76 nap

A fesztivál nyitófilmje rögtön a lehető legaktuálisabb problémánkkal foglalkozik. 2020. január 23-án Kína karantén alá helyezte a 11 milliós Vuhant, hogy megküzdjön a koronavírus-járvány kitörésével. A film Vuhan hetvenhat napos lezárása idején követ végig emberi sorsokat és tragédiákat: egy nő hiába könyörög, hogy elbúcsúzhasson az édesapjától, egy demens nagypapa a hazavezető utat keresi, egy pár idegesen várja, hogy találkozhasson újszülöttjével, egy nővér pedig mindent megtesz, hogy az elhunytak személyes tárgyait visszajuttassa a családjukhoz. A bensőséges történetek végigkövetik a város halálát és újjászületését a 76 napos karantén alatt.



Vivos

A világhírű képzőművész és emberi jogi aktivista, Aj Vejvej az utóbbi évek egyik legsúlyosabb tragédiáját mutatja be: 2014. szeptember 26-án 43 diák tűnt el nyomtalanul egy éjszaka alatt Mexikóban. Hozzátartozóik azóta is eredménytelenül, de eltökélten igyekeznek kideríteni, hogy mi történt velük. A film a családokra és a túlélőkre fókuszál, tágabb összefüggésben pedig a mexikói igazságszolgáltatás rendszerszintű problémáira mutat rá, hiszen a nyom nélkül eltűnt személyek száma az országban több tízezerre tehető. A háttérben a hatóságok tudatos hanyagsága és a rendőri erőszak rémisztő képe bontakozik ki.



Frontvonalban

A magyar médiahelyzet sem kifejezetten szívderítő, a Fülöp-szigeteken azonban egészen más szinten igyekszik a hatalom ellehetetleníteni az újságírók munkáját. Maria Ressa és kollégái a Rappler online lapnál utolsó őrszemként állnak helyt a Duterte-diktatúra legrosszabb napjaiban. Az erőszakot nyíltan felvállaló és alkalmazó vezető ellenében szinte egyáltalán nem maradtak fékek, sem eszközök, hatalmát a rendőrségre és a katonai erőkre alapozva hirdette meg programját, a „háborút a drogok ellen”. A kormány az utóbbi években többször is megpróbálta bebörtönözni Ressát, a szerkesztőségét sorozatosan támadások érik. A film egészen közelről láttatja a Rappler harcát a hazugságok és az erőszak ellen, miközben a szabadon garázdálkodó bérgyilkosok néhány tagját is leülteti a kamera elé.

Árnyékvirágok

Olyanról hallottunk már, hogy Észak-Koreából próbálnak emberek átszökni délre, ez a történet viszont pont ennek a fordítottjáról szól. A portérfilm Kim Ryun-hee-ről szól, aki akarata ellenére tartózkodik Dél-Koreában, és hét éve próbál visszajutni Észak-Koreába a családjához. Miközben a hatóságokkal küzd, akik nem engedik visszatérni, azzal az érzéssel is szembe kell néznie, mi lesz, ha hosszú távolléte alatt a szerettei elfelejtik, vagy már nincs többé szükségük rá.

Üdvözöljük Csecsenföldön

Csecsenföldön az LMBTQ-embereknek életveszélyes fenyegetésekkel kell szembenézniük, az erősen homofób társadalmi légkört pedig csak tovább fokozza az állam gyűlöletkeltő propagandája. A film arról az aktivista csoportról szól, amelynek tagjai az életüket is kockára teszi azért, hogy a hozzájuk titokban forduló embereket kimenekítsék az országból, és biztonságos otthont találjanak nekik. Figyelem: nyers és megterhelő felvételek!



Falak

Egy hozzánk sokkal közelebbi diktatúrából is érkezett egy film: a Falak 2020-ban, Fehéroroszországban készült. Börtönbe hurcolt békés tüntetők, rendőri erőszak, és egy nép egységes és tiszteletreméltó kiállása az igazáért. A hírekben is követhető történésekhez Andrei Kutsila egészen közel ment: élőben, frissen rögzítette a legfrissebb eseményeket azok szemszögéből, akik a börtönfalakon kívül maradtak, és minden nap reménykedve várják vissza a szeretteiket.

Én vagyok Greta

Törvényszerű volt, hogy a zsenge kora ellenére világhírű klímaaktivistáról, Greta Thunbergről film készüljön. Nathan Grossmann rendező viszont már a világhír előtt forgatni kezdett Thunberggel, ezáltal egészen közelről és őszinte pillanatokban tudja láttatni az utóbbi években a zöldmozgalom ikonjává vált, a Times magazin által 2019-ben az Év Emberének választott aktivistát. A film így nemcsak hősnője klímavédelmi harcát akarja bemutatni, hanem azt is, hogyan kezeli egy 15-16 éves lány, ha az egész világ rá figyel, miközben egyébként ő maga csendes, szégyenlős és saját kortársaival sem nagyon találja a közös hangot.

Kosztya Proletárszkij

A magyar dokumentumfilmek szekciójában mutatják be Takács István Gábor különleges animációs munkáját, amely a kábítószerfüggőkkel szembeni embertelen bánásmódra hívja fel a figyelmet Oroszországban. A film arról a férfiról, Kosztya Proletárszkijról szól, aki 2009-ben, tuberkolózisban hunyt el, miután három éven át raboskodott a karéliai 4-es számú fegyenctelepen. A droghasználó és AIDS-aktivista férfi halálát a három év alatt elszenvedett kínzások és a gyógykezelés megtagadása okozta. Takács azzal a problémával foglalkozik, hogy Oroszországban, ahol a kábítószer-függőség kezelése alig elérhető, a bebörtönzés vált a függőség leggyakoribb „megoldásává.” Azonban ezek az intézmények nem gyógyítanak, éppen ellenkezőleg, sok gyógykezelésre szoruló ember halálához vezettek már. A kézzel rajzolt animációs dokumentumfilm Kosztya és édesanyja, Irina eredeti interjúit használja fel.



Szabad a pálya

A Verzión főként komor témákról szóló filmeket vetítenek, a Szabad a pálya viszont egy fokkal könnyedebbnek tűnik – miközben a témája ennek is komoly. Líbiában járunk, ahol az Arab Tavasz reményteli légkörében egy női futballcsapat megpróbálja megvalósítani az álmát. Naziha Arebi rendező éveken keresztül követi a tagokat, akik minden ellenállás és előítélet ellenére azért küzdenek, hogy játszhassanak a futball férfiak által dominált világában. A nehézségek azonban szétzilálják a csapatot, és kétségessé válik, hogy együtt folytathatják-e.

A képzeletbeli

És még egy olyan film, amelyben a humoros alapötlet inkább kiemeli, mintsem elfedi a kegyetlen politikai valóságot. A finn rendezésben készült A képzeletbeliben észak-koreai emberek mesélnek amerikai filmekről, amelyekhez titokban jutottak hozzá, és amelyek átjárók voltak számukra egy másik dimenzióba, egy fantasztikus és a képzeletükben megelevenedő világba. A nyugati emberről alkotott képük ezeknek a videóknak köszönhetően formálódott, ami különös, néha vicces, néha torz elképzelésekhez vezetett az ott élők viselkedésmódjáról és kultúrájáról.

Szponzorált tartalom

A cikk a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál támogatásával készült. Bővebb információ a filmekről, az online regisztrációról és a jegyekről a fesztivál honlapján.

Kiemelt kép: Verzió

Megosztás/Share

Forrás: https://24.hu/kultura/2020/11/09/verzio-dokumentumfilm-fesztival-ajanlo/