Trump úgy megy, hogy mégis marad?

https://kep.index.hu/1/0/3539/35390/353909/35390977_2707631_35a1b19dec0ef519138c5e046dbb8a32_wm.jpg
Megosztás/Share

Ha egy európai ránéz az amerikai elnökválasztás napján a szavazóhelyiségeknél kialakult kígyózó sorokra, nem úgy tűnik neki, mintha egy jól működő demokratikus intézményrendszer látna. Hogy lehet az, hogy Amerikában valaki órákat vár arra, hogy szavazhasson? Ha pedig kívülről rossz képet fest a dolog, szinte érthető, hogy az Egyesült Államokon belül gyengült az embereknek a választási folyamatba, így pedig a demokratikus rendszerbe vetett hitük – hangzott el a CEU Demokrácia Intézetének az amerikai demokrácia jelenlegi állapotát boncolgató kerekasztalbeszélgetésén. A résztvevők egyetértettek abban, hogy Amerikában demokratikus válság vert gyökeret Donald Trump négy évnyi hivatali idejének következményeként, ami nemigen fog eltűnni azzal, hogy új elnököt választottak.

Ez  nem másban nyilvánul meg, mint a köztudatban egyre inkább meghonosodó, pontos definícióval még nem bíró fogalomban, a trumpizmusban. 

David Runciman, a Cambridge-i Egyetem munkatársa szerint a kígyózó sorok a választási részvételi arány nagyságát szemléltetik, ami pozitívum. Ugyanakkor a rekordmagas részvétel – 150 milliónál több amerikai még soha nem voksolt – egyben rámutat a társadalom polarizáltságára, ezen belül is arra,

hogy az egyik oldal retteg a másik győzelmétől.

Trump második elnöki ciklusánmak elutasítása a kialakult demokratikus rendszer normalizálásának első lépcsőfoka. Runciman ettől függetlenül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ha nincs koronavírus-járvány, Trumpot újraválasztják. Bár elnöknek nem volt az igazi,

kivételes kampányoló, úgy szólít meg tömegeket, hogy arra rég volt korábban példa.

Sikerült is maga mellé állítania főként a vidéki, munkásosztálybeli, egyetemi képzettséggel nem bíró tömegeket, noha ő maga iskolázott, nagyvárosi, kozmopolita háttérű – éppen úgy, mint a demokrata szavazók jelentős része. 

Apokalipszis most

Stephen Holmes, a New York-i Egyetem munkatársa szerint ez pedig rámutat arra, hogy az Egyesült Államok egyik fele nem érti a másikat, amit csak tovább élez, hogy Trump nem hajlandó elismerni választási vereségét.

A választást megelőzően pedig 

azt a retorikát alkalmazta, hogy ha nem nyer, akkor ez volt az utolsó választás Amerikában.

Ez az apokaliptikus vízió jól rezonált sokaknál, akik úgy érzik, a társadalom elfelejtette őket, kilátástalan helyzetben vannak.

Így az a kép alakul ki bennük, hogy csakis Trumppal van jövőjük.

A republikánus szavazók azt hiszik, a választási folyamatot megbundázták az ő kárukra, pedig a valóság az, hogy éppe a republikánusok alakították úgy a választási rendszert – például a választókerületek átrajzolásával vagy az elektori testület összetételével –, hogy az nekik legyen előnyös. Ezért a demokraták is úgy érzik, hogy őket próbálják ellehetetleníteni.

A választási rendszer tehát cinkelt, ez tény, de közben mindkét tábor hívei a másikra mutogatnak, fokozva az egymás iránti bizalmatlanságot 

– véli Stephen Holmes.

Runciman szerint azért is került válságba az amerikai demokrácia, mert

a választók úgy gondolkoznak, hogy a demokrácia a négyévente esedékes elnökválasztásról szól.

Pedig az elnökválasztás nem maga a demokrácia, amely állami, megyei és városi szinten nyilvánul meg, függetlenül attól, ki az elnök. Mintha a 2020-as választás kimenetele sorsdöntő fordulat lett volna, amiből nincs visszaút. Runciman hangsúlyozta:

ha valami tényleg egyszeri alkalom volt, az a 2016-os brit brexit-nápszavazás.

Ha pedig az amerikai politikát vesszük alapul, a 2016-os választás eredményének jóval nagyobb hatása lesz a jövőre, mivel Trump hivatali ideje alatt egyebek közt három konzervatív bírót választottak be az alkotmánybíróságként működő szövetségi legfelső bíróságba – így Runciman.

Nadia Urbinati, a New York-i Columbia Egyetem munkatársa a CEU fórumán elmondta: 

a demokrácia kulcsfontosságú eleme a „vesztes hozzájárulása″, azaz a választási vereség elismerése és a közös nevező keresése.

Trump alatt azonban felerősödtek az összeesküvéselméleteket népszerűsítő hangok, és maga az elnök is nagyban hozzájárult a demokratikus intézmények iránt érzett kétség, illetve a bizalmatlanság fokozásához. Jelenleg annak vagyunk tanúi, hogy a demokrácia szabályrendszerét felrúgták, és háború tombol: a két nagy amerikai párt társadalmilag és gazdaságilag megosztott hívei meg vannak győződve arról, hogy a másik tábor képtelen megfelelni egy működő demokrácia feltételeinek. Nadia Urbinati szerint ezért elterjedt az a nézet is, hogy a másik fél nem hajlandó kompromisszumra, így jobb nem is keresni a közös nevezőt velük.

A dac kultúrája 

Stephen Holmes meggyőződése szerint a Trump által gerjesztett ellenszegülés nem fog felszívódni azzal, hogy várhatóan januárban Joe Biden költözik a Fehér Házba. Szerinte

az elnöknek van egy olyan szerepe is, hogy példát mutasson az állampolgároknak, hogyan viselkedjenek.

Trump azonban negatív példával jár elöl, ami egyfajta felhatalmazás arra, hogy az emberek a legrosszabb énjüket vegyék elő. Leegyszerűsítve: Trump dacolása a választási eredménnyel egyfajta viselkedési példát mutat híveinek. Üzenete, hogy az egész rendszer illegitim, kihat az egész ország gondolkodására, és kétségbe vonja a demokrata párti elnökség legitimitását. 

Runciman szerint azonban az is üzenetértékű, hogy a világ autokratikus vezetői közül Trump az első, aki „elesett″. Annak meg pláne üzenetértéke lesz, ha fizikailag kell őt kitessékelni a Fehér Házból. Ez azonban fordítva is elsülhet. Az igazán nagy kérdés Runciman szerint ugyanis az: mekkora galibát tud Trump okozni a jövőben?

Elképzelhetőnek tartja, hogy

az amerikai elnök január 20-a után marad a közéletben, és AZ ELSŐ NAPTÓL FOGVA végigtrollkodja a Biden-elnökséget.

A Cambridge-i Egyetem munkatársa emlékeztet: az elnök rendkívül ügyesen mozgósítja híveit, és az, hogy hivatali ideje után mekkora galibát fog okozni, azon múlik, hány ember támogatja majd.

Miért is ne tehetné meg azt, hogy alapít egy televíziócsatornát, amelyen 24 órában ő, vagy az ő ügye van a képernyőn? – veti fel a kérdést Runciman, visszhangozva Urbinati megállapítását, amely szerint

Trump a Fehér Házat elhagyja, de az országot nem.

Trump évek óta ostorozza és próbálja hitelteleníteni a vele szemben kritikus sajtót, viszont nem idegen számára a média világa, a közösségi hálók kihasználását pedig tökéletesen elsajátította. Csak a Twitter-oldalát, amelyen tegnap kijelentette, hogy ő nyerte a választást, csaknem 90 millióan követik. Felmerül a kérdés:

mi történik, ha hivatali idejének lejárta után kikiáltja magát legitim elnöknek, és több millió támogatóját meg is győzi erről?

Runciman optimista: bár Trump képes rá, hogy további károkat okozzon a demokráciába vetett hitben, könnyen meglehet, hogy idővel elhal a hangja, és unalmassá válik. Ez viszont már a Biden-elnökségen múlik majd. 

Megosztás/Share

Forrás: https://index.hu/kulfold/usa/feher_haz/2020/11/17/trump_ugy_megy_hogy_megis_marad/