Csodájára járnak a Pest megyei udvarnak: kevés ilyen hely van Magyarországon

https://cdn.hellovidek.hu/images/site/articles/lead/2020/11/1605796504-5SMYxwljr_md.jpg
Megosztás/Share

A Budapesttől alig fél óra autóútra lévő HaZám Lovasudvar neve egy mozaikszó, ami a tulajdonosok, Hajdú Sarolta Rege és Zámbó István vezetékneveiből született. Mindketten hivatásos táncművészek és szólisták. A szakma alapjait a Fóti Népművészeti Szakközépiskolában sajátították el, itt ismerték meg egymást. Majd a Budapest Táncegyüttes következett, később pedig a Magyar Nemzeti Táncegyüttesben táncoltak hivatásszerűen. A táncosok pörgős életét élték, rengeteg helyszínen, sok-sok előadásban léptek színpadra, az egész világot bejárták együtteseikkel. Az első saját lovat is egy amerikai turné napidíjaiból vásárolta István.

A táncos mindennapok alatt ugyanakkor a fiatal pár már egy másik élet alapjait igyekezett letenni. Családot mindenképpen egy nyugodtabb, vidéki közegben szerettek volna alapítani, ezért a főváros közelében lótartásra is alkalmas területet kerestek. A Budapesttől 45 km-re lévő Galgahévízre egykori középiskolai néptánc mesterük, Balla Zoltán révén jutottak el, és beleszerettek a településbe. Az elhagyott szőlőhegyen szíjparcellánként vásárolták össze a lovardához szükséges területet, ahol kis lépésekben, lécenként, téglánként, támogatás nélkül, önerőből haladtak előre. Két éven át hétvégenként és szabadidejükben tisztították az elvadult területet, majd 2013-ban költöztek be a faluba. A telek szomszédságában házat is vásároltak, amit évek alatt hangulatos otthonná varázsoltak. Ide született már az első gyermekük, Luca, akit Rozi követett, tavaly pedig Sárival bővült a hölgykoszorú.

A lovas és táncos szakmában Tyupiként ismert Junior Príma-díjas Zámbó István a határtól alig 30 kilométerre található felvidéki Izsáról került a hazai táncos életbe. Szülei, nagyszülei most is a Komárom közeli faluban élnek. Tőlük, családi hagyományként hozta magával a lovak iránti rajongást, hiszen mindig volt a háznál ló, nagypapája gazdasági kocsis és amatőr fogathajtó volt, de édesapja, Zámbó István vállalkozó is bolondul a lovakért. Amíg a járványhelyzet engedte, az idősebb Zámbó szinte hetente autózott Izsáról Galgahévízre, hogy fia vállalkozását segítse. A lovasudvar ugyanis úgy épül-bővül a kezdetektől a mai napig, hogy mindenki beleteszi a kétkezi munkáját is. A szülők mindkét részről segítik a fiatal pár boldogulását.

A református lelkész, iskolaigazgató és országgyűlési képviselő szülőkkel rendelkező Sarolta pesti lányként párja révén ismerkedett meg a lovaglás csodálatos élményével. Szülei művészeti iskolát is alapítottak Enyingen, és Saci örökölte, eltanulta ezt a közösségépítési talentumot, amit nagyon eredményesen alkalmaz saját kis lovas szigetükön is.

A lovarda 2015-ben nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt, az otthonról hozott két lóval és három tanulóval indult el az oktatás. Tyupi akkor még a főfoglalkozása mellett, délutánonként „mérgezte” a Galga-mente fiataljait a lovaglás szeretetével. Jelenleg 10 lóval zajlik az oktatás, az óvodásoktól a felnőttekig mindenkit fogadnak, hiszen lóban is széles a kínálatuk.

Alig hihető, hogy csupán öt év alatt ilyen flottul működő, családias, mégis profi lovasoktatást nyújtó bázist tudtak létrehozni. Ars poétikájuk szerint bár fontos a lovaglás sport jellege, de legalább ilyen hangsúllyal kap szerepet a foglalkozások során az is, hogy a természet és az állatok szeretetére és tiszteletére neveljék a hozzájuk érkezőket. „Arra törekszünk, hogy elsősorban igényes hobbilovasokká váljanak a tanulóink, ehhez igyekszünk mindent tudást, ismeretet megadni számukra” – vallja Tyupi.

Egy jó lovas minél többet tud, annál inkább rájön, hogy mennyi mindent nem tud még, így aki komolyan gondolja a lovaglást, az folyamatosan, egész életében tanul, mindig fejleszteni próbálja önmagát. Így van ezzel a HaZám tulajdonosa is, aki amellett, hogy alázattal viszonyul a lovak, a lovaglás iránt, oktatóként sem rest eljárni a hazai lovas élet kiemelkedő tudású lovasaihoz, hogy a megszerzett készségeit és tudását tovább csiszolja. Tyupi mások mellett Dallos Gyula örökös magyar díjlovas bajnoknál igyekszik tökéletesíteni a tudását.

Nyáron nemzetközi kaszkadőr vizsgát is tett a HaZám vezetője, az itt elsajátított ismereteknek és gyakorlatoknak a filmforgatások során veszi nagy hasznát. A sokoldalú családfenntartó ugyanis a lovasoktatás mellett lovas dublőrként is dolgozik számos nagy nemzetközi filmprodukcióban, emellett a néhány hete megtartott Nemzeti Vágta lovas koordinátora, illetve az Aranyló legendája című lovas színházi show társrendezője is volt. Ezekkel a plusz jövedelmekkel nyílik lehetőségük a további fejlesztések, beruházások megvalósítására.

A lovarda, a lovasoktatás termel annyi bevételt, hogy eltartsa önmagát, azonban a további tervek megvalósításához nem ad elég forrást” – magyarázza a tulajdonos, aki elárulta azt is, hogy a bakancslistájukon még egy színpad és egy fedeles lovarda is szerepel, ehhez gyűjtik a pénzt, illetve pályázati forrást is próbálnak keresni, de Pest megyében ez jóval nehezebb, mint az ország kevésbé fejlett régióiban.

A családban mintaszerűen működik a munkamegosztás. Míg István a lovas szakmai dolgokban áll helyt, addig Sarolta a szíve-lelke, a mozgatója és összetartója az egésznek, kitűnő menedzseri vénával irányítja és szervezi a lovarda mindennapjait. A három kislány mellett is rengeteget vállal magára, hiszen negyedévente rendezvényeik vannak, ahol az adott évszak népszokásait is felelevenítik, az iskolai szünetekben pedig rendszeresen táborokat szerveznek.

A táborokban az éppen aktuális idénymunkákkal is megismerkedhetnek a résztvevők, így például nyáron részt vesznek a szálas takarmány összegyűjtésében is. Ezenkívül hol levendula szörpöt készítenek, hol lekvárt főznek be, hol savanyúságot raknak el télire attól függően, éppen minek van szezonja. A praktikus háztartási teendők mellett a legkülönfélébb kézműves, drámapedagógiai és sport foglalkozások színesítik a táborozók mindennapjait.

Zámbóék rengeteg energiával rendelkeznek, szeptemberben a lovarda 5 éves születésnapjára is rendkívül gazdag programmal készültek, színpadi, előadói rutinjukra támaszkodva saját lovasaikkal még egy komplett lovas színházi előadást is összeraktak. Októberben vadászlovaglást szerveztek, ahová 60 kilométerről is érkeztek lovasok, de ez a nap sem kizárólag a felnőtt lovasoknak szólt, ügyes szervezőként mindig ügyelnek arra, hogy rendezvényeiken minden korosztálynak kínáljanak szórakozást.

Azt szeretnénk, hogy a HaZám Lovasudvar ne csak egy száraz lovarda legyen, hanem legyen lelke az egésznek. Egy komplex útravalót próbálunk átadni a hozzánk látogatóknak, amelyben a lovas tudás mellett a természet szeretete és védelme mellett pl. a hagyományőrzés is fontos szerepet kap. Arra tanítjuk a gyerekeket, hogy a lovat ne eszközként, hanem társként kezeljék, értsék meg az állatot, ők idomuljanak hozzá, és ne azt várják, hogy ez a több mázsás kialakult ösztönlény alkalmazkodjon hozzájuk. Ezzel a szemlélettel nemcsak a lovaglásban lesznek jobbak, de ez nagy segítség lehet a gyerekek jellemének fejlődésében is

– tette hozzá Sarolta.

Bár nem folytatnak hivatalosan hippoterápiát, azaz lóval való gyógyítást Galgahévízen, de a lovaglás fejlesztő hatását több esetben is megtapasztalták a HaZámba járó kis lovasokon. Sarolta mesélt számos olyan esetről, amikor egyértelműen a lovaglásnak köszönhetően dadogós gyermekek elkezdtek tisztán beszélni, diszgráfiás diák elkezdett helyesen írni, vagy bizonyos mozgáskoordinációs problémával küszködő kis lovasnál jelentkezett jelentősebb javulás.

Valamit biztosan nagyon jól csinálnak, mert röpke öt év alatt oda jutottak el, hogy közel 100 felnőtt és gyerek jár hozzájuk a hét öt napján, és alig lehet időpontot foglalni náluk. Már nem is hirdetik a szolgáltatást sehol, szájról szájra terjed a lovarda jó híre. Attól pedig nemigazán kell jobb ajánlólevél.

Fotók: Tóth Krisztina

Megosztás/Share

Forrás: https://www.hellovidek.hu/utazas/2020/11/22/csodajara-jarnak-a-pest-megyei-udvarnak-keves-ilyen-hely-van-magyarorszagon