Koronavírus: a sikeres és a bukásra ítélt járványkezelés

https://cdn.portfolio.hu/articles/images-xl/d/o/k/doktor-korona-korhaz-394844.jpg
Megosztás/Share
Portfolio Signature karácsonyra is!
A legfontosabb elemzések és exkluzív tartalmak a fa alá. Akár az utolsó pillanatban is megajándékozhatsz valakit egy éves Portfolio Signature előfizetéssel. Ha pedig egyszerre több ismerősnek, barátnak, családtagnak vásárolsz éves előfizetést, akkor van lehetőség mennyiségi kedvezményre is. Így azon túl, hogy az ünnepekre hasznos ajándékkal készülsz, még a minőségi gazdasági tartalomgyártást is támogathatod. Tudj meg többet

A koronavírus-járvány választás elé állított minden országot a világon. Amikor a vírus bekopogtat – vagy inkább kopogás nélkül betör –, akkor azt a kérdést kell feltenniük a gazdasági helyzet miatt aggódó és a járvány terjedését valamiképpen fékezni kívánó döntéshozóknak, hogy milyen stratégiát szeretnének követni. Az első, legnehezebb stratégia követése megvédi a gazdaságot és az emberéletet, a második megvédi az emberéletet, de összeroppantja a gazdaságot, a harmadik, elsőre könnyebbnek látszó, egyfajta egyensúlyozó-libikókázó út végül sem a gazdaságot, sem az emberéletet nem tudja megvédeni. Mit választottak az országok?

Win-Win

A politikusok számára legnehezebb út a gazdaság működőképességének megőrzése mellett a vírus visszaszorítása. Erre csak azok az országok képesek, amelyek a koronavírus felbukkanását követően nagyon agresszív harcba kezdenek a vírus terjedése ellen. Azonnali határkorlátozásokat vezetnek be, kötelező karanténokat rendelnek el, megfeszített munkával követik az esetlegesen pozitív esetek kontakjait (többlépcsős rendszerben), miközben országszerte azonnali enyhe korlátozói intézkedéseket vezetnek be (pl. kötelező maszkviselés mindenhol, a védekezőeszközök, fertőtlenítők ingyenes biztosítása). Nem 100 vagy 1000 napi új esetnél lépik meg ezeket, hanem országszerte 1-2 új koronavírusos esetnél. Ha egy kerületben vagy városban gócosodás üti fel a fejét (néhány eset egy városon belül), akkor azonnali karanténokat és/vagy a terület teljes lakosságának letesztelését rendelik le.

Az intézkedések csak nagyon enyhén érintik a gazdasági aktivitást, hiszen nem jutnak el arra a szintre ezek az országok, amikor hetekig vagy akár hónapokig kellene országszerte kijárási tilalmat vagy boltbezárásokat elrendelni. A járványt még csírájában elfojtják, így a kórházak terhelése nem emelkedik magas szintre: mivel nem indult el a közösségi terjedés, ezért a halálesetek száma is (mind nominálisan, mind egymillió főre vetítve) nagyon alacsony lesz ezeken a területeken.

Legtöbbször a kelet-ázsiai országokat szokták említeni a sikeresen védekező országok között, de a második hullámban pl. Ausztrália is meggyőző teljesítményt produkált. Ezek az országok egyetlen pillanatra sem akarják szem elől téveszteni a vírust, mert tudják, hogy ebben az esetben már csak rosszabb kimenetelekből választhatnak. Ha a gazdaság nem is nő robusztusan, a legtöbb így védekező ország stagnálás közeli állapottal, mérsékelt recesszióval meg tudja úszni a krízist. Ami világviszonylatban kiemelkedően jó teljesítmény idén.

Win-Lose

A közepesen nehéz út az nem más, mint az emberélet megvédése és a gazdaság összeomlásának kombinációja. Erre jó példa Európa számos országa az első hullámban. A koronavírus (első hullámának) megjelenése után teljes lezárást vezettek be, átálltak a távoktatásra, bezárták a nem létfontosságú üzleteket, mindez pedig természetesen megakadályozta a vírus közösségi terjedését. Az olasz és a spanyol példa (ahol elszabadult a vírus) arra sarkallta a kontinenst, hogy ne essenek a déliek csapdájába.  Az egész országra kiterjedő szigort vezettek be, mielőtt a vírus elszabadult volna.

A vírus terjedésének megakadályozása mellett azonban a gazdaság hatalmas károkat szenvedett. Miután rengetegen nem jártak dolgozni, vagy csak alacsony hatékonysággal végezték a munkájukat otthonról, így zuhant az ipar, a szolgálató szektor, és megnőtt a munkanélküliség is. Az első hullámban a gyárak is bezártak, miután akkortájt még a védőeszközökből (maszk, fertőtlenítő) is hiány volt. A vírus elfojtásának ára  az volt, hogy évtizedek óta nem látott recessziót éltek meg (jobbára az idei első és második negyedévben) ezek az országok.

Persze voltak, akik okosabban léptek: állami támogatással mérsékelték a gazdasági visszaesést és megóvták a munkahelyeket. Számos országban, így Magyarországon is megvalósult a német példára épülő, ám annál kisebb tűzerejű állami bértámogatási rendszer. A gazdaságélénkítés a nyugati országok egy részében elérte a GDP 10%-át is, ám ez is csak a gazdasági visszaesés mérséklésére volt elég. Ha ezt az utat választja egy ország, akkor igen komoly költségvetési tartalékokat kell mozgósítania, illetve új hiteleket kell felvennie, hogy az átmeneti időszakban lélegeztetőgépen tartsa a gazdaságot. A gazdaság ugyanis azonnal mélyrepülésbe vált a szigorú korlátozó intézkedések bevezetése után, a járvány legyőzésével és a korlátozások enyhítésével azonban nagyon gyors kilábalást, felpattanást láthatunk.

Lose-Lose

A politikusok számára legkönnyebbnek látszó út az, amikor nincsenek érvényben nagyon szigorú korlátozó intézkedések. Sajnos azonban ezzel egy-két kivételtől eltekintve végül elszabadul a járvány, drasztikusan megemelkedik a halálozások száma, miközben a gazdaság is szenved. Miután a kontaktusok száma magas marad a vírus terjedése után is (nyitva maradnak az iskolák, szinte mindenki jár dolgozni), így a napi új megbetegedések száma folyamatosan emelkedik, ami önmagában jelentős halálozási többlethez vezet. (Mint tudjuk, a járványban rengetegen halnak meg, akik a vírus nélkül életben maradnának.) Nem beszélve arról, hogy a halálozások mellett igen nagy számban lesznek olyanok, akik ugyan kigyógyulnak a vírusból, azonban komoly egészségkárosodást szenvednek el, tartós, krónikus betegséggel kell együtt élniük, sokaknak egész életükben.

A gazdaság szépen lassan reccsen meg (egy-három hónap alatt), legalábbis lassabban, mintha azonnal szigorú korlátozások lépnének érvénybe (Win-Lose) a vírus felbukkanása után. A vírus gyors terjedése miatt túlterhelődnek a kórházak is a koronavírusos. Az egészségügyi ellátórendszer összeomlásának közeledtével végül szigorítani kell a korlátozó intézkedéseken, ami negatív hatással van a gazdaságra, miközben a háztartások és a vállalatok önmaguktól kezdik el korlátozni tevékenységüket az egyre nagyobb bizonytalanság miatt (beruházások elhalasztása, óvatossági megfontolások erősödése, megtakarítások növelése). A vállalatok tudják, hogy a gazdasági bizonytalanság viszonylag tartós, a háztartások pedig azt tudják, hogy nem igazán kaphatják el a vírust, ha nem szeretnének egy túlterheltség közelében lévő kórházban kikötni, miközben a munkahelyük is bizonytalanná válik.

Ezzel a stratégiával nem lesz olyan mély a recesszió, mint az azonnali szigorú lezárást választó országok esetében, azonban a gazdaság gyengélkedése sokkal hosszabb ideig tarthat, hiszen a vírus tartósan, kontrollálatlanul jelen van az országban: amíg a vírus terjed, addig a gazdaság sem lélegezhet fel. Vagyis a gazdasági nehézségek és a bizonytalan környezet hosszabb ideig tart.

Az Egyesült Államok többé-kevésbé a járvány kitörése óta ezt a stratégiát követi (néhány államtól eltekintve), a második hullám elején pedig Európa számos országa lépett rá erre az útra. Sokan belátták, hogy a Lose-Lose stratégiánál még a Win-Lose is jobb, így megpróbáltak áttérni a szigorú korlátozások útjára. Ez azonban a legtöbb esetben a járvány elhatalmasodása miatt már nem igazán sikeres, a halálozások száma magas, miközben a gazdaság is gyengélkedik. A történet vége tehát az, hogy a legkönnyebbnek látszó út hozta magával a legsúlyosabb következményeket: sosem látott halálozási számokat láthatunk a járvány következtében, rengeteg, a vírusból meggyógyult ember élhet együtt tartós szövődményekkel, egészségkárosodással, és a gazdaság tartós és jelentős visszaesését sem tudták elkerülni ezek az országok.

A Lose-Lose úton haladó országok végül szinte mindig igyekeznek a Win-Lose modellre áttérni, mert nincs hatékony járványmenedzselésük, illetve az egészségügyi tapasztalatok (túlterhelt kórházak, rengeteg haláleset) alapján előbb-utóbb a vártnál és tervezettnél sokkal nagyobb szigorításokat kell végrehajtaniuk. Igaz, ha ez késő, akkor hiába a nagyobb szigor, az már csak veszteségminimalizálásra elég az áldozatokat illetően.

Összegzés

Ahogy láthattuk, igazából három út közül választhatnak az országok. A vírus visszaszorítása és a gazdaság működőképességének megőrzése között nincs trade off. A vírus feletti gyors győzelem egyúttal megvédi a gazdaságot is (Win-Win): a kelet-ázsiai, sikeres járványkezelő országok egyelőre elkerülték a súlyos recesszió és a drasztikusan emelkedő halálozásokat. Jó hírnek mondható, hogy ma már egyre több ország jár ezen az úton.

A Win-Lose stratégia választása kényszerpálya is lehet. Az első hullámban a védőfeleszerelések, egészségügyi eszközök hiánya (emlékszünk, sokáig maszk és kézfertőtlenítő sem volt még a gyógyszertárakban sem) miatt lehetett racionális a gyors és teljes zárás mellett dönteni. A második hullámra azonban mindenkinek volt (lett volna) ideje felkészülni.

Európa számos országa (beleértve a KKE-régiót) a második hullám kezdetén mégis a Lose-Lose stratégiát választotta, nem tettek meg mindent a vírus visszaszorítása annak felfutásakor, a gyors kontaktuskövetés, a tesztkapacitások nagymértékű növelése és a lakosság széleskörű tájékoztatása is váratott magára a legtöbb országban. Vannak országok, amelyek letértek a bukásra ítélt útról, és vannak, amelyek tétováznak/tétováztak. Annyi biztos, hogy sosem késő változtatni a stratégián, a halogatás viszont komoly veszteségekkel jár: drasztikusan megemelkedő halálozás, a koronavírusból kigyógyultak egy részének súlyos egészségkárosodása, a gazdaság jelentős visszaesése a következmény.

Címlapkép: Getty Images

Megosztás/Share

Forrás: https://www.portfolio.hu/gazdasag/20201220/koronavirus-a-sikeres-es-a-bukasra-itelt-jarvanykezeles-462396