Hollywoodba illő befektetési sztorik és egy kaotikus nap története: Ilyen volt, amikor negatív lett az olaj ára

https://cdn.portfolio.hu/articles/images-xl/h/o/l/hollywood-421364.jpg
Megosztás/Share
Portfolio Signature karácsonyra is!
A legfontosabb elemzések és exkluzív tartalmak a fa alá. Akár az utolsó pillanatban is megajándékozhatsz valakit egy éves Portfolio Signature előfizetéssel. Ha pedig egyszerre több ismerősnek, barátnak, családtagnak vásárolsz éves előfizetést, akkor van lehetőség mennyiségi kedvezményre is. Így azon túl, hogy az ünnepekre hasznos ajándékkal készülsz, még a minőségi gazdasági tartalomgyártást is támogathatod. Tudj meg többet

Mindig is jellemzőek voltak a nagy kilengések

Az olaj árfolyamára a múltban is jellemzőek voltak a heves ármozgások és kilengések. Minden valószínűséggel kevesebben emlékeznek rá, de például az 1970-es évek végén és 1980 elején már jártak 100 dollár felett az olajárak (mai árakkal számolva), amire azelőtt sohasem volt még precedens. Aztán innen meredeken leesett az olajárfolyam és utána megint évekig kisebb-nagyobb kilengésekkel 30-40 dollár körül mozgott hordónként, 1986-ban például benézett 10 dollár alá is és 1998 novemberében is volt már 10 dollár körül. Innen jött egy nagy fordulat és éveken keresztül tartó emelkedés, hogy 2008 júliusában már közel 150 dollárba kerüljön egy hordó olaj, de pár hónappal később ennek megint nyoma sem volt. Az elmúlt 10 évben pedig inkább egy meredek esésekkel tűzdelt lefelé irányuló mozgás volt a jellemző, amint az látszik az alábbi ábrán is.

Jól látható tehát, hogy az olaj árfolyamában jellemzőek a nagy kilengések, nem véletlen, hogy számos iparági szakember és befektető szerint

Az alacsony olajárak legjobb ellenszere az alacsony olajár, a magas olajáraké pedig a magas olajár.

Ezzel arra utalnak, hogy az extrém olajárak jellemzően olyan gazdasági folyamatokat indítanak el, amik végül az eredeti állapot szöges ellentétéhez vezetnek, még ha ez időnként éveket is vesz igénybe.

TOP10 sztori
Ahogy minden évben, a Portfolio szerkesztősége idén is összeállította az év legmeghatározóbb eseményeit, híreit. Ez a cikk is egy a 10 közül.

Gondoljunk csak bele, hogy mi a következménye a tartósan magas olajáraknak.

Ha magasabbak az olajárak, akkor minden valószínűséggel magasabb az olaj kereslete, mint a kínálata, vagyis többen fogyasztanának a különböző olajtermékekből (pl. kerozin, benzin), mint amennyi ezek elkészítéséhez szükséges nyersolajat az olajvállalatok kitermelnek, és amennyi tartalék rendelkezésre áll. Ennek két fontos közvetlen következménye is van:

  • Drágábbak lesznek az olajtermékek: megnő például az üzemanyagok vagy a petrolkémiai termékek ára. Emiatt egyre többen keresnek majd alternatív fogyasztási módokat annak érdekében, hogy csökkentsék a költségeiket (pl. közösségi közlekedés használata gépjármű helyett). Idővel pedig emiatt természetes módon csökkenni fog az üzemanyag iránti kereslet is, ami pedig az olajárak csökkenését vonja maga után.
  • Nagyobbak lesznek a profitok: ha magasabbak az olajárak, akkor ebből több pénze lesz az olajtársaságoknak akkor is, ha ugyanannyit termelnek, mint korábban is. Na, de miért ne termelnének többet, ha több pénz van benne? A magasabb olajárak tehát magasabb beruházási ráfordításokat eredményeznek, ami végső soron több olajkitermelésben csapódik le. Esetenként új szereplők is bekapcsolódnak a termelésbe, főleg olyanok, akiknek alapból magasabb a kitermelési költségük (pl. olajhomok és palaolaj). Végső soron pedig az elérhető nagyobb profitok nagyobb elérhető kínálatot eredményeznek, ami meg az árakat nyomja lefele.

Ez a két közgazdasági jelenség tehát egymást erősíti magasabb árak esetén, így amikor egy adott ponton az egész folyamat átfordul, akkor lehetséges, hogy:

nem csak csökkenésnek indul majd az olajár, hanem a jelentősen túlkínálatos piac miatt az átlendülhet egy nagyobb zuhanásba is.

Az, hogy ezeknek a ciklikus folyamatoknak milyen lesz a mértéke, időtartama, valamint az, hogy mi a mozgások közvetlen kiváltó oka esetről esetre változik, hiszen más tényezők is szerepet játszanak még benne. Elképzelhető, hogy sztrájk vagy polgárháború miatt átmenetileg csökken az olajkínálat és idővel magától megoldódik a dolog. Végül vannak mélyreható strukturális átalakulások is, amelyek tartós változásokat eredményeznek, ilyen például az elektromos autók megjelenése vagy a megújulók térhódítása.

Ezzel szemben olyanra korábban még soha nem volt példa, hogy az olajár negatív legyen, annak ellenére sem, hogy amint láttuk benne van a pakliban az extrém kilengések esélye.

Na, de mi vezetett ehhez a drámai pillanathoz?

Némileg kicsit pontosítva, valójában amikor azt mondjuk, hogy az „olajár negatív” volt, akkor ez alatt közelebbről azt értjük, hogy a 2020 májusi lejáratú határidős WTI tőzsdei árfolyama és néhány ehhez kapcsolódó vagy hasonló termék ára volt negatív (pl. egyes kanadai olajtípusok). Ami ebből lényeges az az, hogy tehát nem arról van szó, hogy minden olajtípus ára negatívvá vált volna – hiszen ennek számtalan fajtája létezik -, ugyanakkor jól mutatja, hogy mekkora óriási felfordulást okozott a koronavírus-járvány a piacokon. 

Ahogy említettük már, ilyenre soha előtte nem volt még példa. Ennek a szokatlan eseménynek a kapcsán az amerikai határidős árupiaci kereskedési bizottság (CFTC) is elindított egy vizsgálatot, aminek az eredménye egy nem régen, novemberben publikált jelentés lett, amely igyekszik feltárni a negatív olajár mögötti mozgatórugókat.

Mielőtt rátérnénk a jelentés főbb megállapításaira érdemes röviden kitérni arra, hogy mi volt a helyzet az olajpiacon, mielőtt negatívvá váltak volna az olajárak rövid időre.

Az olajpiacot már ekkor is a túlkínálat jellemezte, amit a koronavírus-járvány kitörése gyakorlatilag bedöntött, és ami rosszabb volt, hogy ekkor még sok volt a bizonytalanság a járvány lefutásával, kiterjedésével és hosszabb távú hatásaival kapcsolatban. Ekkor még sehol sem voltak az oltóanyagok. Ez vezetett ahhoz is, hogy április elején az olajkartell és néhány másik ország,

az OPEC+ történelmi megállapodást kössön arról, hogy májustól kezdődően csökkentik a napi kitermelésüket közel 10 millió hordóval, ez viszonyításképpen a globális kereslet mintegy 10 százaléka.

Ettől függetlenül továbbra is sokan aggódtak amiatt, főleg rövid távon, hogy a kereslet bezuhanása miatt lesz-e elég tárolói kapacitás arra, hogy az egyre inkább felgyülemlő olajkészleteket elbírja a rendszer. Különösen igaz volt ez a Cushing, Oklahoma terminálra, ahova az említett WTI típussal kapcsolatos szerződés lejárta után fizikailag is leszállítják az olajat.

A Cushing terminál már márciusban is magasabb kapacitáskihasználtság mellett üzemelt, és több szereplő már ekkor elkezdett felkészülni arra az eshetőségre, hogy az olajárak esetleg negatívvá is válhatnak.

Forrás: CFTC

Más termékek, mint például a földgáz vagy akár a kamatlábak esetében ilyenre már volt példa, de az olajjal kapcsolatban még soha.

A nagy nap, amikor negatív lett az olaj ára

A CFTC által kiadott jelentés meglehetősen részletesen írja körül ezt a történelmi napot:

Az április 20-i nap, amikor az olajárak negatívvá váltak, egybeesett az említett májusi határidős WTI kontraktus lejáratának utolsó előtti napjával is, így amennyiben nem zárják le a pozícióikat a kereskedők addig, akkor az olajat utána valós formában is leszállítják. A csurig töltött tárolói kapacitások miatt erre pedig nem igazán volt igénye már senkinek.

A kereskedők nagy része már kiszállt ekkorra a korábbi pozíciókból és a júniusi határidős WTI-re tértek át, vagyis a májusi kontraktusok likviditása is alacsonyabb volt, magyarán nehezebbé vált megszabadulni az olajtól, ami egyébként se kellett a kutyának se már.

Azt fontos megjegyezni azonban, hogy bár a normál kereskedéshez képest alacsony volt már a nyitott pozíciók száma, de a zárás előtti napokat tekintve az április 20-i napon még viszonylag sok kontraktus volt, nagyjából 108 ezer, ami mintegy 70 százalékkal magasabb az átlagosnál, de ugye fél szemmel már mindenki a kijáratot nézte.

Forrás: CFTC

Az április 20-i nap nagy részében egyébként még alacsony, de pozitív áron kereskedtek az olajszerződésekkel, de:

a zárás előtti nagyjából 20 perc alatt elpattantak az idegek, nulla és mínusz 40 dollár között folyt a kereskedés, mielőtt a nap végén mínusz 37 dolláron zárt volna az árfolyam.

Forrás: CFTC

Az éjszakai kereskedés alatt is így maradtak a mínuszok, de április 21-én, a lejárat napján már 10 dolláron zárt a májusi határidős WTI.

A kereskedést április 20-án a nagyobb ármozgások következtében mintegy 30 alkalommal kellett leállítani, ezek egyenként 2 perces etapokat jelentettek.

Forrás: CFTC

Ez jól jelzi, hogy mekkora is volt a káosz a kereskedés alatt.

Ahogy említettük, a nap elején még 108 ezer kontraktus volt nyitva (ezek egyenként 1000 hordó olajra szólnak), a nap végére ez nagyjából 95 ezerrel csökkent, vagyis elég nagy volt a tolongás a befektetők között, hogy megszabaduljanak az olajtól.

Az Institutional Investor CME adatokra hivatkozva közölte, hogy nagyjából 15 ezer kontraktus lezárását érinthették a negatív olajárak, ami viszonylag már kisebb mennyiség. Viszonyításképpen április 2-án még 600 ezer felett volt a nyitott kontraktusok száma a májusi lejáratra.

A károk mértéke azok számára, akik fizettek azért, hogy eladhassanak olajat így is elérheti a félmilliárd dollárt is.

Természetesen mivel egy szerződés eladóból és vevőből áll, így nyilván az egyenlet másik oldalán voltak, akik meg életük üzletét köthették meg.

A CFTC jelentése végül így arra a megállapításra jutott, hogy a negatív olajárat a már említett tényezők szerencsétlen összeállása okozhatta, vagyis:

egy egyébként is túlkínálatos piacon bedőlt a kereslet a koronavírus-járvány miatt, és a csurig megtelt tárolói kapacitások mellett a befektetők pánikszerűen igyekeztek megszabadulni az olajtól, mert attól féltek, hogy nem lesz hova tenni.

Ezért arra számítva, hogy a tárolás költségei esetleg elszállhatnak úgy gondolhatták, hogy még akkor is jobban járnak, ha fizetnek egy kicsit, hogy átvegyék tőlük az olajat mások.

A CFTC jelentését egyébként elég sok szakértő kritizálta mondván, hogy ugyan tényleg részletesen összegyűjtötték az adatokat és remek statisztikai kiadvány, de nem mentek elég mélyre a következtetések szintjén: nem neveztek meg konkrét szereplőket, sőt, igazából azzal kapcsolatban sem nyilatkoztak, hogy történhetett-e piaci manipuláció.

Van, aki jól, van, aki pórul járt vele

Íme, néhány történet a befektetők világából, ami jól jellemzi azt, hogy a kialakult kaotikus hangulatot néhányan sikeresen tudták kihasználni, míg mások nagyon megégették magukat és mindezt néhány óra leforgása alatt.

  • Az essexi fiúk: egyes értesülések szerint egy Vega Capital London nevű hedge fund volt, ami biztosan hozzájárult az április 20-i erős kilengésekhez. Pontosabban egy kilenc főből álló kereskedői csoport, ami az alapon belül végzi tevékenységét néhány óra alatt 660 millió dollárt keresett az olajárak mozgásán. Ez természetesen önmagában még nem jelenti azt, hogy a kereskedők bármilyen szabályt megszegtek volna. Az „essexi fiúk” elnevezés is onnan ered, hogy ez a kereskedői csoport a London melletti Essexből végzi munkáját és jól ismerik egymást.

És hogy hogyan is kerestek ilyen sok pénzt?

Nagyjából azt csinálták a traderek, hogy bevásároltak napközben egy TAS nevű termékből, ami ugyanúgy olajvásárlás, de az ár, amit fizetnek érte az nem a jelenlegi, hanem a nap végén kialakult ár lesz. Mindeközben pedig ahogyan láthatóan csökken az olaj ára ezzel párhuzamosan elkezdik eladni is az olajat és a nap végére ugyanannyit próbálnak eladni, mint amennyit a TAS piacon vettek. Ha minden a számítások szerint alakul, vagyis a nap végi ár jóval alacsonyabb, mint amennyiért addig eladogatták az olajat, akkor busás profitot szereztek a különbözeten. Nyilván ez egy elég kockázatos trade és komoly piaci ismereteket és idegeket kíván, és még akkor is simán előfordulhatnak óriási veszteségek.

  • A vesztesek: mindenki, aki az ellenkező oldalon állt gyakorlatilag veszített, vagyis azok, akik abban reménykedtek, hogy olcsón jutottak hozzá az olajhoz 18 dolláron és végül mondjuk mínusz 40 dollárért adták el. Többek között például a Bank of China kínált ezzel kapcsolatos olajterméket kisbefektetőknek, a veszteségek meghaladták az 1 milliárd dollárt is. A terméket felfüggesztették, a bankot pedig később meg is büntették.

Egy másik esetben egy kanadai kereskedő még 3 dolláron kezdte el venni az olajat, a nap végén pedig egy üzenetet kapott a brókerétől, hogy 9 millió dollárral tartozik nekik.

  • Interactive Brokers: a helyzetre a brókerek sem voltak igazán jól felkészülve, köztük a sokak által ismert Interactive Brokers sem, amelyik az egyik legnagyobb online kereskedési platform a világon. Az említett kanadai trader például azt gondolta, hogy 1 centes áron vásárol olajat, ugyanakkor valójában az volt a helyzet, hogy ekkor már bőven negatívak voltak az árak csak az IB szoftvere nem jelenítette meg őket jól. Aztán a kereskedő egy üzenetet kapott, hogy 9 millió dollárral tartozik a cégnek. Ennek kapcsán azt mondta, hogy:

Sokkot kaptam. Úgy éreztem, hogy mindenem elveszítettem, mindent.

Az Interactive Brokers azonban vette a lapot és közölte, hogy állja az ügyfelek veszteségeit, amit a negatív olajárak miatti hiba okozott. A károk mértéke meghaladta a 100 millió dollárt.  

Na, és akkor mi van, lesz még ilyen?

A legfőbb kérdés természetesen az, hogy előfordulhat-e még ilyen helyzet a jövőben vagy ez csak egy egyszeri különleges esemény volt?

A válasz röviden az, hogy természetesen előfordulhat még ilyesmi a jövőben is, bár ennek a valószínűsége elég alacsony.

Amint láthattuk elég sok tényező szerencsétlen összeállása játszott szerepet a negatív olajárak kialakulásában: túlkínálat, koronavírus-járvány, elégtelen tárolói kapacitások, pánikkal teli vagy a kockázatokkal nem számoló befektetők, nem megfelelően felkészült brókerek és így tovább.

Most, hogy ilyesmire már volt példa az is sokkal valószínűbb, hogy ha legközelebb ilyen eshetőség rémképe merülne fel, akkor a szereplők is már jobban felkészültek lennének egy ilyen helyzet kezelésére.

Jobb, megfelelőbb tájékoztatást nyújtanának a brókerek, a tőzsdék és szabályozók is, vagyis, ha jönnének megint negatív olajárak, ha egyáltalán, akkor a károk mértéke is feltehetően kisebb lenne, bár sohasem lehet tudni.

Egy érdekesebb vetülete ennek, hogy a jelenség egy igazi „black swan” volt, vagyis fekete hattyú, amit akkor szoktak mondani, ha olyasmi történik, amire senki vagy nagyon kevesen számítanak és az előfordulás valószínűsége minimális, mint amilyen a negatív olajár is.

Tekintve, hogy ennek a „black swan” jelenségnek a lényege pont az, hogy arra nem nagyon számít senki sem és nem is lehet nagyobb pontossággal előrejelezni, – hiszen akkor már nem lenne meglepetés -, így talán nem is az a kérdés, hogy lesz-e megint negatív olajár. Hiszen a jelenség már megtörtént, annak kezelésében megszülettek a különböző tapasztalatok, legközelebb már nem biztos, hogy ekkora meglepetést okozna. Mi van azonban, ha ennek épp az ellenkezője történik meg és 100 dollár felé lőnek ki az olajárak? Ilyen is volt már, de erre most nem számítanak sokan egy kisebb réteget leszámítva. A lényeg azonban az, hogy ugyan a jövőt nem lehet előre látni, de arra fel lehet készülni vagy legalábbis megpróbálni és számba venni a katasztrofális kimeneteket is, amikor befektetési döntéseket hozunk meg.

A híres baseball-legenda Yogi Berra szállóigévé vált mondásával zárva:

Elég nehéz jóslatokba bocsátkozni, különösen, ha a jövőről van szó.

Címlapkép: DeAgostini/Getty Images

Megosztás/Share

Forrás: https://www.portfolio.hu/uzlet/20201222/hollywoodba-illo-befektetesi-sztorik-es-egy-kaotikus-nap-tortenete-ilyen-volt-amikor-negativ-lett-az-olaj-ara-462422