Miért olvasom papíron a Nemzeti Sportot még 2022-ben is?

Megosztás/Share

A Nemzeti Sport rendszeres, de a sajtóviszonyokban járatlan olvasói igencsak elcsodálkozhattak a híren, hogy államosítják kedvenc lapjukat. Az újság ugyanis pont úgy működött eddig is, mintha állami tulajdonban lenne, Orbán Viktor és Szijjártó Péter személyesen hagyná jóvá, ami megjelenhet benne. Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy a lap közben tele volt kolumnás állami hirdetésekkel, de most, hogy úgyis az államé már, erre nem lesz szükség, hiszen a Magyar Közlönyben sem szokott hirdetni a Szerencsejáték Zrt. vagy a kormány.

Egy konfliktusok nélküli világ

A Nemzeti Sport olyan világot tár az olvasó elé, amilyennek a sportot, de különösen a magyar focit egy tízéves gyerek szeretné látni. A focista elmondja, mennyire nagy gólt rúgott, méghozzá részletesen. Például a paksi Bőle Lukács a keddi számban: „Debreceni Zalán adott be a bal oldalról, Balogh Balázs megcsúsztatta a labdát, amely remekül jött felém, s kapásból a kapu bal oldalába vágtam.”

A kluboknál mindig minden rendben van. Konfliktusról csak akkor számolnak be, ha arról maga a klub ad hírt. Most például Révész Attila kisvárdai klubtulajdonos hosszan nyilatkozik a csapat rossz szerepléséről – a saját honlapjának, amit a Nemzeti Sport szó szerint közöl.

A kirúgott vagy klub nélküli edzőkkel baráti, féloldalas beöntések jelennek meg. Az edző mindig éppen munkára kész, a sok szabadidejében rengeteget tanul, és úgy érzi, tetterősen találná meg az újabb feladat. Éppen csak az edző telefonszámát nem írja oda a szerző.

Az elmúlt napok egyik legmegosztóbb magyarfocis témájáról – Dzsudzsák Balázs azt nyilatkozta, hogy a búcsúmeccse után is játszana a válogatottban – egy büdös sor nem jelent meg. Ez azért különösen nagy szó, mert még az m4-en vagy a Magyar Nemzetben is volt róla cikk.

A sportújságírók régen azt mondták, azért nem feszegetnek kényes témákat, mert akkor a klubok elzárnák tőlük az információkat. Ma, amikor a klubok mindent a közösségi médián keresztül közölnek, és a sportsajtó onnan veszi át a híreket – lásd a fenti kisvárdai esetet –, igazán lehetne próbálkozni. Az igyekezet egyedül a valódi (értsd nem NER-es) tulajdonos által birtokolt Újpestnél érhető tetten.

Közel tízezer per hó

Adódik hát a kérdés: mi a francért vagyok még mindig a tagja ennek a 18 100 magyar emberből álló közösségnek, akik naponta kifizetnek 295 forintot az újságért? Az ember azt hinné, hogy ez csekély összeg, de nem. Ez egy hónapban 8850 forint, ami mellett – hívta fel a figyelmem a 12 éves lányom – eltörpül az ő Topmodell című havilapjának 1980 forintos ára.

Csak az utolsó negyedévben 1500 példányt vesztett az újság, aminek még 2018-ban is 32 ezer értékesített példányszáma volt, az internet előtti utolsó években, a kilencvenes évek közepén pedig 120 ezer.

Mellesleg a kiadó se tett meg mindent azért, hogy a lap eljusson az olvasókhoz, minek, ha dől az állami hirdetési pénz? Budapesten újságosok már szinte csak a fontosabb aluljárókban vannak, a nagyobb boltokban viszont kapni napilapokat, de sokszor olyan keveset hoznak, hogy reggel 8-ra elfogynak.

Olvasói levélig jutottam

Tizennégy évesen, amikor olvasni kezdtem a Népsportot, úgy képzeltem, hogy majd egyszer biztos ott fogok dolgozni, de aztán meg se próbáltam, bár a családban volt, aki igen. Az idén elhunyt apósom, Jenei Kálmán a hetvenes évektől 2018-ig tudósította külsősként Gyuláról a Népsportot, majd a Nemzeti Sportot. A sporttelep szpíkere is ő volt, a mérkőzés eseményeit jegyzetelte, majd nyilatkozatokat kért az edzőktől az öltöző bejáratánál, miközben a nézők megindultak hazafelé, a hangszórókból recsegett a Coco Jamboo.

Na jó, valójában egy olvasói levélig eljutottam tizenéves koromban, még a rendszerváltás előtt, azt javasoltam, hogy 12 csapatos legyen az NB I., emeljék ki a Fradit, a Győrt és a Videotont, nekik adjon meg az állam minden támogatást, és ezekhez a csapatokhoz akár légiósok is igazolhassanak. Szerintem ez a javaslat a mai Orbán Viktornak is tetszene. Az olvasói levelemre amúgy egy névtelen olvasói levelet is kaptam odahaza a postaládánkba „Öcsike!” megszólítással. A nem túl cizellált szövegből kiderült, hogy a szerző egyik fent említett csapattal sem szimpatizált.

Bódi 6

Alapos önvizsgálat után arra jutottam, két oka van annak, hogy ennyi év után sem tudom elengedni a Nemzeti Sportot. Miközben szintén sportszerető, hetvenes éveiben járó édesapám, akinek a hazahozott Népsportjait kezdtem olvasni, és akinek felnőttként sokáig mindig elvittem a kiolvasott példányokat, egyszer udvariasan megkért, hogy legyek szíves nem vinni neki többet, mert csak felidegesíti magát, ha beleolvas.

  1. A világ minden, számomra lényeges eredménye megvan egy helyen. Ne kérdezzék, miért, de nekem fontos tudni, hogy áll a Hódmezővásárhely vagy a Jászberény az NB III.-ban, továbbjutott-e Petra Kvitová Ostravában, kikkel játszik a Vasas a vízilabda-BL második selejtezőkörében, elverték-e megint a DEAC-ot a hokiligában, idén is olyan jó-e a Mosonmagyaróvár a női kézibajnokságban stb., stb., stb. Mondhatják, hogy ezeket az eredményeket könnyen meg lehet keresni online is, ami igaz, csakhogy kizárt, hogy ne hagyjak ki valamit, és ne hónapokkal később döbbenjek rá, hogy fogalmam sincs, hogy áll a Nyíregyháza a női röplabda Extraligában.
  2. A Nemzeti Sport, de már a Népsport is egytől tízig osztályozta a játékosokat és osztályozza a mai napig. (Csak a papírújságban, online nem.) Apámmal a nyolcvanas évek Szeol-meccsein mindig Népsport-osztályzatokkal értékeltük a játékosokat. „Gruborovics ma hetesre játszott.” „Szabó Gyula nálam 4-es volt.” Aztán másnap megnéztük, igazunk volt-e. A Nemzeti Sport osztályzása (amúgy nagy külföldi sportlapok is csinálják) manapság, amikor az InStat vagy az Opta bedolgozóinak százai elemzik a meccseket, különösen idejétmúltnak tűnik. Gondoljanak csak bele, kimegy a meccsre egy fickó a Nemzeti Sporttól, figyeli a pályán folyó eseményeket, beszélget a szomszédjával, tudósítást ír, edzőkkel és játékosokkal beszél, majd a végén 22 játékosnak és a pályán elég időt töltő cseréknek ad egy megfellebbezhetetlen osztályzatot: Bódi 6. Hogy mi alapján, fogalmunk sincs. Ha valaki gólt lő, akkor magasabbat kap. Ha védő az illető, és sok gólt kap a csapat, akkor kevesebbet. Ha a kapusnak nem kell védeni, akkor nullát. Ha sokat kell, és nem kap gólt, akkor az 7-es vagy 8-as. És év végén az átlagokból áll össze a Nemzeti Sport játékosrangsora. Akárhogy is, nem tudok leszokni a Nemzeti Sport osztályzatairól, és baromi kíváncsi vagyok, ki lesz az NB I.-ben az osztályzatok hetvenes évekbeli bevezetése óta a huszonhetedik játékos, aki 10-est kap.

Hogy próbáltam-e lejönni róla? Sokszor. Volt, hogy ideig-óráig bírtam is, de mindig jött a remegés, az izzadás, főleg a hétvégi fordulók után. Előfordult, hogy már az otthonról való elindulásra, az útvonalra, semmire se emlékeztem, csak arra, hogy megint ott állok az újságosnál, és kérek egy Nemzeti Sportot.

Megosztás/Share

Forrás: https://444.hu/2022/10/04/miert-olvasom-papiron-a-nemzeti-sportot-meg-2022-ben-is?utm_source=rss_feed&utm_medium=rss&utm_campaign=rss_syndication