Deutsch Tamás elmesélte Nagykátán, hogy nagyon nehéz lesz az élet, de nincs más, csak a Fidesz

Megosztás/Share

Infláció, recesszió, százalékok, indirekt bizonyítás, Politico, Eurostat – hétköznap este nehezen emészthető szavakat sorolt Deutsch Tamás a nagykátai városi könyvtárban. A Fidesz európai parlamenti képviselője kapta a feladatot, hogy elmagyarázza a párt helyi szimpatizánsainak, miért rosszak az Oroszországra kivetett uniós szankciók, és miért kell erről nemzeti konzultációt tartani.

Nem könnyű értesülni az országjáró sorozat állomásairól, néhány napja például Kövér László is tartott ilyen fórumot Orosházán, de csak az MTI-ből derült ki, mi hangzott el ott. Először Nagykátán sem akartak beengedni minket, mondván, nem regisztráltunk, de mivel a művelődési ház nyilvános eseményt hirdetett a Facebookon, rövid tanácskozás után meggondolták magukat.

A helyenként bonyolult kifejezések végül azért feldolgozható ívvé álltak össze Deutsch kétórás, néha csapongó, de svungos előadásában:

  • Az Európai Unió hazug, átverte az embereket.
  • A háború rossz, Oroszország rossz, de semmi sem olyan rossz a gazdaságnak, mint a szankciók.
  • A Fidesz mindent megtesz, amit tud, de ők se mindenhatók.
  • Nagyon nehéz lesz, minden drágul, de ha nem a Fidesz, akkor csak a tökkelütött dollárbaloldal marad.

Ez az igazi demokrácia

Deutsch először is elmagyarázta, milyen különleges, Európában példátlan társadalmi egyeztetés a nemzeti konzultáció, amiben szerinte igenis mindenféle vélemény elhangozhat. Bezzeg Brüsszel – hallottuk később – csak pózol a nagy demokrata szerepében, valójában sosem kérdezi meg az embereket.

„Emelje fel a kezét, aki részt vett már az Európai Bizottság társadalmi konzultációjában!” – mondta váratlanul egy ponton. Mindenki néma maradt, de az összes kéz a magasba lendült, amikor úgy folytatta: „Most emelje fel a kezét, aki részt vett már nemzeti konzultáción!”

Elítéljük, minek ismételgetni?

Mielőtt rátért volna a szankciókra, Deutsch „minden félreértés elkerülése végett” elítélte Oroszországot és a háborút. Mint mondta, ezt akkor is megtette volna, ha a fórum előtt nem kérdeztük volna meg tőle, hogy a fideszes közönség előtt is megismétli-e hétfői nyilatkozatát, miszerint „ruszkik, haza!” (Videós interjúnkat itt lehet megnézni.)

Ez ebben a formában végül nem hangzott el, az viszont igen, hogy „jóakaratú ember” nem tehet mást, mint hogy elítéli, ha egy ország agressziót követ el a szomszédjával szemben, és még inkább, ha atomhatalomról van szó, mert „az nem játék”.

Felidézte az elmaradhatatlan székely viccet a férjről, aki 40 éve egyszer azt mondta az asszonynak: szereti, és majd megismétli, ha változás áll be. Szerinte így van ez a háborúval is, először elítélik, de nem kell minden nap elmondani, hanem dolgozni kell azért, hogy befejeződjön.

2014-ben, a Krím orosz annektálásakor bölcsebb volt az EU, akkor sikerült megakadályozni a konfliktus fokozódását, magyarázta.

Mellár, Jeszenszky, Bod

Miután minden adott volt, hogy rátérjen a szankciókra, először is hazugsággal vádolta az EU-t, mondván, a februári versailles-i csúcstalálkozón még mindenki azt mondta, hogy nem lesz energetikai szankció.

Aztán mégis lett – igaz, az olajembargó még nem lépett hatályba, de ezt Deutsch nem tette hozzá, – a gázár pedig kilőtt. Szintén nem említette, hogy a gáz ára már a háború előtt is emelkedett, mert Putyin csökkentette az Európába szállított mennyiséget, és így tett a háború óta eltelt hónapokban is.

„NEM EZT ÍGÉRTÉK” – olvashatta a közönség a kivetítőn.

Deutsch becsülettel végigment a prezentáción, de érezhetően el-elkalandozott. Meglepően sok időt szánt például kevéssé ismert, a kormánymédiában ritkábban támadott ellenzéki képviselőkre és közéleti szereplőkre, például Mellár Tamásra, Jeszenszky Gézára vagy Bod Péter Ákosra.

„Jobb sorsra érdemes, keresztény-konzervatív, jobboldali, valaha MDF-es, kisgazda, KDNP-s” emberekként hivatkozott rájuk, akik szerinte Stockholm-szindrómások, mert folyamatosan a balliberális oldalnak akarnak megfelelni ami évtizedekig bántotta őket.

Mellár például most a Párbeszéd frakciójában ül, míg az első Orbán-kormány idején KSH-elnök volt. „Ő persze a jó oldalon maradt, a Fidesz átment a rossz oldalra. Mindig ez történik, a Fidesz valahogy mindig elárulja őket, és átmegy a rossz oldalra” – viccelődött Deutsch.

Végül őt is összekapcsolta az aktuális témával, mivel Mellár „badarságokat mond”, amikor arról beszél, hogy már a háború előtt is magas volt az infláció. Persze, növekedett, magyarázta Deutsch, de az infláció lökte 20-30 százalékos magasságba.

„Az élelmiszer-infláció még magasabb, van már 30?” – nézett pár perccel később Czerván Györgyre, a mellette ülő országgyűlési képviselőre. „Még annyi nincs” – válaszolta.

„De van!” – horkant fel valaki a közönség soraiban, és valóban, szeptemberben 35 százaléknál is magasabb volt az élelmiszer-drágulás.Valószínűleg az sem szerepelt a központi utasításban, hogy Deutsch teljesen feleslegesen, magától emlegesse Tiborcz István nevét és a lopás szót (a gondolatmenet Ujhelyi Istvánról szólt, de mégis), vagy hogy Karácsony Gergelyt kissé tehetségesebbnek nevezze Márki-Zay Péterhez képest.

Bevág a morálatléta

Valamit persze tenni is kell, mert a diagnózis önmagában nem elég, folytatta a szankciós eszmefuttatást. Itt jött a rezsicsökkentés (ami „már nem teljes körű”, de Európában „ilyen védelemről csak álmodnak”) és az árstopok.

„Hogy ezek elpárologtatják-e a bajt? Egy frászt!” – idézte Gyurcsány Ferencet, majd furcsa párhuzamot hozott a kéregetőkről, akiknek akkor is segítünk pár forinttal, ha tudjuk, hogy ez nem fogja megoldani az egész életüket. „Ez a közéletben miért ne lenne természetes?”

Moralizálni, önfeláldozásról, „ilyen-olyan értékekről” beszélni szerinte nem elég. A brüsszeli politikusokat „morálatlétákhoz” hasonlította, „de ez az atléta ma már olyan szűk az EU-s vezetőkön, hogy bevág”. Viccelődött Ursula von der Leyenen, az Európai Bizottság elnökén, aki egy beszédében azt javasolta, küldjék el a gázszámlákat Putyinnak, mert ő tehet az áremelkedésről. „Próbálkoztam ezzel a szomszédnál, de hiába.”

Na de, kik nyernek a szankciókkal? – tette fel a kérdést Deutsch. Az amerikaiak és a kínaiak, válaszolta kissé talán váratlanul, felidézve a Politico ide vonatkozó cikkét, majd egy humoros felvezetés után (szeretné, ha „Gyuri bácsi” nélkül is létezhetne fideszes prezentáció) megjelent a képernyőn az ifjabb és az idősebb Soros.

A témának ez a része valahogy mégis kifejtetlen maradt. Bár Deutsch megemlítette a család energiaügyi érdekeltségeit és az ebből származó extraprofitot, a sorosos szál inkább arra szolgált, hogy elhangozhasson a kormánylexikon egyik friss szócikke, a

dollárbaloldal.Azt ugyanis „Sorosék” finanszírozzák, mint Deutsch szerint megtudtuk Márki-Zay Péter „nettó tökkelütöttségének” köszönhetően, mert hiszen az ellenzék volt miniszterelnök-jelöltjét „szuboptimális mentális és intellektuális felkészültség” jellemzi.

Márki-Zay szerinte kollektíve lebuktatta a teljes ellenzéket azzal, hogy kifecsegte az Amerikából érkező pénzeket. Ilyen mértékű külföldi kampánytámogatásért ott börtönbe is zárnák, mondta. „Ez nem fenyegetés, tényleírás.”

Deutsch végül odáig ment, hogy a magyar baloldalt 30 éve külföldről mozgatják, és – itt ér össze a két téma –

az ellenzék azért pártolja a szankciókat, mert Amerikából azt diktálják neki.

De akkor miért szavazta meg Orbán a szankciókat?

– tette fel Deutsch a kérdést, amit ezek szerint szimpatizáns közönség előtt sem látott megkerülhetőnek. Nem is szavazta meg, legalábbis az olajembargót addig nem, amíg ki nem harcolta, hogy Magyarország kedvezményt kapjon. Ahhoz viszont Magyarországnak nem volt elég ereje, hogy a többi 26 országot eltántorítsa a rossz döntéstől, ami végül is közvetve minket is sújt.

Magyarországot itt egérkéhez, az Európai Uniót pedig elefánthoz hasonlította, amik együtt mennek át a hídon, és az egérke lerugdossa ugyan az egérfogókat az útból, de azzal nem tud mit csinálni, hogy az elefánt ugrabugrál.

Az egérke hiába szól, hogy esik szét alattuk a híd, az elefánt csak azzal vág vissza, hogy „nincs egérfogó, örülj neki”.

Nehéz lesz

Deutsch szerint nem szabad nagyon pesszimistának lenni, Magyarországon nem lesz recesszió, de azért nagyon nehéz idők várnak ránk. Elfelejthetjük azokat az éveket, amikor csak az élet szokásos nehézségei közt kell boldogulnunk, mindig lesz valami nagyobb baj: migráció, világjárvány, háború.

„Ebben a helyzetben képzeljék el Magyarország miniszterelnökét Márki-Zay Péternek.”

„Jaj!” – nyögte valaki.

Itt akár véget érhetett volna az este, de Deutschban még volt elég szufla, hogy tovább taglalja a „tragikus, világtalan” ellenzéket, ahol „azt se tudják, merre van a férfi vécé”.

Czerván képviselő csak pár percet kapott a végén, ő arra kérte az egybegyűlteket: folytassák kötetlenül, és álljanak már össze egy közös képre, mert kötelező.

A fórum előtt készített interjúnk Deutsch Tamással:

Megosztás/Share

Forrás: https://444.hu/2022/11/09/deutsch-tamas-elmeselte-nagykatan-hogy-nagyon-nehez-lesz-az-elet-de-nincs-mas-csak-a-fidesz?utm_source=rss_feed&utm_medium=rss&utm_campaign=rss_syndication