A bankok kereshetik a legtöbbet Nagy Márton legutóbbi húzásán

Megosztás/Share

Egy éven belül világszerte csökkenhet az infláció, ennek ellenére föl kell készülnünk rá, hogy ebben az évtizedben sokkal magasabb inflációs- és kamatkörnyezetben működik majd a globális gazdaság, mint a koronavírus-járvánnyal záruló, csaknem két évzizedes időszakban – erre számítanak a Hold Alapkezelő vezetői. Szerdai sajtóbeszélgetésükön elmondták, Magyarországon is csökkenhet az infláció, bár a kormány intézkedései hosszabb távon inkább növelik, mint csökkentik azt, az pedig, hogy megpróbálják semlegesíteni a jegybank kamatemeléseit, megnehezíti az MNB dolgát, hogy ellássa inflációcsökkentő feladatát. Az egészen nem is a kormány, inkább a bankok fognak rövid távon nagyon sokat keresni.

Csökkenő infláció, de csak egy ideig

Sokan abnomrális állapotként tekintenek a mostani gazdasági helyzetre, pedig az volt abnormális, ami a koronavírus-járvány kirobbanását megelőző évtizedben zajlott – kezdte a sajtóbeszélgetést Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója. Mint mondta, az 1980-as évektől a koronavírus-járványig tartó négy évtizedet a folyamatos globalizáció jellemezte, ami a tőkének nagyon kedvező feltételeket teremtett. Hatékonyan ki lehetett bárhová szervezni a termelést, le lehetett nyomni a bérköltségeket, ezzel eltűnt az infláció, csökkentek a kamatok, felmentek a befektetési eszközök, részvények, kötvények árai. Akinek megtakarítása, befektetése, vállalkozása volt, nagyon jól járt ebben a negyven évben, mert nem volt infláció, olcsón lehetett finanszírozást szerezni.

Móricz szerint egy ideje tudni lehetett, hogy ennek az állapotnak egyszer vége lesz, ezt kicsit előrébb hozta a koronavírus. A járvány kínálati sokkot okozott, amire a kormányok és a jegybankok azzal válaszoltak, hogy rengeteg pénzt toltak a gazdaságba a kereslet élénkítésére, akkor, amikor a munkaerőpiacok már elég feszesek voltak, vagyis világszerte nagy volt a munkaerőhiány. A járvány okozta lezárásokkal a globalizáció is megtorpant, a termelési láncoktól kezdve a turizmuson át, amire aztán az orosz–ukrán háború is rásegített.

Az idei inflációs sokk és az ezzel járó monetáris szigorítás azt okozta, hogy akinek megtakarítása volt, az 20-25 százalékot vesztett reál értelemben, a részvények és a kötvények árfolyama is esett. Számítani lehet arra is, hogy a tőkepiacoknál lassabban reagáló ingatlanpiacon is megtorpanás lesz, a szakértő azzal kalkulál, hogy a következő években nominálisan is csökkennek az ingatlanárak. Ilyen, hogy a részvények és kötvények árfolyama is egyszerre esik, már nagyon régem nem fordult elő, legalábbis az elmúlt évtizedekben nem lehetett ilyet tapasztalni, mert amikor visszaesett a gazdaság – magával rántva a részvénypiacot –, általában az infláció is csökkent, a jegybankok le tudták vinni a kamatokat, ami a részvény- és kötvénypiacnak is segített. Most az infláció a legnagyobb probléma, a jegybankoknak a gazdasági visszaesés közben kellett kamatot emelniük. Ennek eredményeként nagyobb vagyonvesztés történt a tőkepiacokon, mint a sokkal drámaibb válságnak megélt 2008-as krízis idején, azért, mert a részvény- és kötvényárak is csökkentek.

A világ három legnagyobb gazdasága, az Egyesült Államok, Kína és az EU vagy már most recesszióban van, vagy elkerülhetetlenül arrafelé tart. Európát az energiaválság sújtja leginkább, és bár a növekedés eddig jól alakult, ahogy a sok elhalasztott fogyasztást, utazást bepótolták a fogyasztók a covid után, a következő negyedévben várhatóan recesszióba kerül az unió gazdasága. Kínában bekövetkezett az ingatlanpiac egy ideje várt összeomlása, bár ha a kormány szerencsésen menedzseli ezt, akkor komolyabb csődhullám nélkül megússza, de a növekedés biztosan lassulni fog. Erre jön még, hogy a kínai kormány továbbra is ragaszkodik a zéró covid politikához, amin várhatóan a tiltakozások ellenére sem fog lazítani, főleg nem télen, ami szintén lassítja a gazdaságot. Az Egyesült Államokban nagyon megnőtt a pénzügyi eszközök piaca, nagyon sokan vettek részvényeket, kötvényeket a járvány alatt, tehát a tőkepiac esése nagyobb hatással van a reálgazdaságra is.

Mindez azzal is járhat, hogy az infláció a fejlett világban a következő évben akár a felére is eshet.Az Egyesült Államokban Móricz szerint nem elképzelhetetlen, hogy a most (mutatótól függően) 6-8 százalékos infláció 3 százalék alá is beesik, a recesszió ugyanis sok olyan hatással jár, ami automatikusan inflációcsökkentő. A gazdasági visszaesésben leesnek a nyersanyag- és energiaárak, csökkennek a szállítási költségek, nagyon erős a dollár, ami az amerikai importon keresztül mérsékli az inflációt, és normalizálódik sok olyan területe a gazdaságnak, amelyekben a járvány hatására alakult ki nagy boom. Az Egyesült Államok a dolláron keresztül exportálja is az inflációt, vagyis ha ott csökken, máshol is visszaesik, azon kívül, hogy más piacokon is számítani lehet hasonló folyamatokra. Ha csökken az infláció, akkor a jegybankok is lazíthatnak a most nagyon szigorú kamatpolitikán.

Mindez nem azt jelenti, hogy vissza lehet térni a járvány előtti normalitáshoz. Az infláció lejjebb megy a mostani szinthez képest, de két lépést előre, egyet hátra lépve fokozatosan emelkedni fog. Nem térünk vissza a 2000-es években megszokott évi 1-2 százalékos inflációt hozó árstabilitás világába.

A jegybank emel, a kormány csökkent, a bankok nyernek

Magyarországon hasonló folyamatokra lehet számítani. A magyar gazdaság klasszikus túlhevülésen esett át a járványból való kilábalás alatt, amire nem reagált megfelelően sem a költségvetési, sem a monetáris politika. Előbbi azért, mert választások voltak, sőt a kampányban tapasztalt osztogatással még fűtötte is a folyamatot a kormány, a jegybank pedig bár elkezdett kamatot emelni, de ez nem gyűrűzött át a gazdaságba. A túlfűtöttség a devizapiacon talált magának szelepet, a forint történelmi gyengülése mutatta, hogy valami baj van, ehhez hozzájárult a háború és a gázimport miatti külkereskedelmi hiány.

A drága euró magától is hűti a keresletet, de ez önmagában vagy nem elég, vagy nagyon drasztikus gyengülés tudná csak kiegyenlíteni az egyensúlyt. A gazdaságpolitika is lépett a választás után, de a piaci visszajelzések szerint nem elég gyorsan, ezért is gyengült tovább a forint. Ezért míg a szomszédos, régiós országokban már meg tudott állni a monetáris szigorítás, a magyar jegybanknak tovább kellett emelnie a kamatszintet.

Ami meg tudta állítani a forint gyengülését és az államkötvény hozamainak emelkedését, az az, hogy a jegybank egy hónapja 18 százalékra emelte az ovenight kamat szintjét. A jegybank kamatemelései viszont csak akkor lehetnek hatásosak, ha azok át tudnak gyűrűzni a gazdaságba.

A kormány által egymás után bevezetett kamatstopok pont ezt a hatást akadályozzák, aláásva az MNB intézkedéseit. Móricz szerint látni, hogy amint a forint árfolyama nyugvópontra ér, a kormány gazdaságpolitikája rögtön igyekszik az MNB amúgy valós fájdalmakkal járó kamatemelésének hatásaiból visszavenni. Legutóbbi ilyen lépésként hétfőn jelentette be Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, korábbi jegybanki alelnök, hogy március végéig a befektetési vállalkozások, pénztárak, lakástakarékpénztárak, biztosítók, befektetési alapok, legalább 20 millió forintot elhelyező lakossági ügyfelek a kereskedelmi bankoknál mostantól elhelyezett betétjeik után nem kaphatnak magasabb kamatot a 3 hónapos diszkont kincstárjegy kamatánál. Ez csak a legutóbbi a kamatstopok sorában, nyáron a változó kamatozású jelzáloghitelesek kamataik korlátozta a kormány, ősszel ezt kibővítette azokra, akiknek öt évente árazódik át a kamat, később a kkv szektoréit is korlátozták.

Ez azt jelenti, hogy a kormány beleszól a kamatpolitikába, vagyis két helyről, egymással ellentétes irányba vezetik a magyar monetáris politikát. Ez olyan bizonytalan szabályozási környezetet teremt, ami gyakran és kiszámíthatatlanul változik, és nem nagyon segíti az infláció letörését. Hosszabb távon a reálgazdaságban bevezetett árstopokkal együtt ez is növeli az inflációt, ami amúgy a fentebb leírt hatások miatt valószínűleg Magyarországon is idővel 5-10 százalék közé csökkenne. Amúgy a magyar gazdaságban a rendszerváltás után ez volt a normális, inkább az elmúlt tíz év alacsony inflációja volt kivételes.

A legutóbbi, pénzügyi cégekre és gazdag lakossági megtakarítókra kivetett kamatplafont a kormány azzal indokolta, hogy a megemelt jegybanki kamatok miatt ezek a szereplők bankbetétben tartják a pénzüket, ahelyett, hogy befektetnék a gazdaságba, vagy állampapírt vásárolnának belőle. De elérheti-e a kormány a célját, hogy a lépés után többen vegyenek állampapírt? Móricz Dániel szerint valamivel tényleg több pénz mehet állampapírokba, ami minimálisan, de csökkentheti a kormány finanszírozási költségeit, bár nem tudni, mekkora összeg kerül át ténylegesen állampapírba a betétekből, ha az állampapírnak nem jobb a hozama. Márpedig a szabályozás szerint a betét és a kötvény hozama most ugyanannyi.

A lépés legnagyobb nyertese viszont nem az állam lesz, hanem a bankok. A jegybanki kötvényvásárlásoknak és hitelezéseknek köszönhetően az MNB mérlegfőösszege felduzzadt, ennek köszönhető a nagyságrendileg 10 ezer milliárd forintra rúgó többletlikviditás, ami a nap végén az MNB betéti konstrukcióiban landol. Ez többletlikviditás a pénzügyi rendszerben, ami után a jegybank fizeti a bankoknak a kötelező tartalékrátájuk után egyrészt a 13 százalékos alapkamatot, másrészt decemberben ki kell fizetnie a valamivel 14 százalékot meghaladó kamatot nagyjából 2500 milliárd lekötött betét után, a maradékra pedig a 18 százalékos overnight kamatot. Ezen nem változtat semmilyen kamatstop, ahogy az sem befolyásolja ezt, hogy a lakosság állampapírt vásárol, vagy sem.

A bankok a jegybankból kapott kamatok után eddig tudtak nagy betéti kamatot adni a fent sorolt pénzügyi cégeknek és nagy betéteseknek. Ezután nem tudnak majd, de ezt a pénzt ugyanúgy megkapják a jegybanktól, és most, hogy nem adhatják tovább a betéteseknek, rengeteget keresnek mindezen. Az intézkedés tehát újraosztja a magas kamatjövedelmet, amiből eddig több jutott a bankok bizonyos ügyfeleinek, most pedig több jut a bankoknak. Az kérdés, hogy a bankok ezt az extra jövedelmet továbbközvetítik-e a gazdaságba. De az, hogy a kormány sorra vezeti be a kamatstopokat, és nehezen kiszámítható, állandóan változó szabályozási környezetet teremt, nem igazán ösztönzi arra a bankokat, hogy kihelyezzék ezt a pénzt. Biztosabb, ha azt a biztos kamatot hozó jegybanki betétben tartják. Hogy a kormány mit reagál erre, vagy számolt-e ilyen hatással Nagy Márton csapata, az kérdéses.

Megosztás/Share

Forrás: https://444.hu/2022/11/24/a-bankok-kereshetik-a-legtobbet-nagy-marton-legutobbi-huzasan?utm_source=rss_feed&utm_medium=rss&utm_campaign=rss_syndication