A kripto bro halála

Megosztás/Share

  • Sam Bankman-Fried nem csak saját 16 milliárd dolláros vagyonát nullázta le pár nap alatt, de a teljes kriptovilágnak hatalmas ütést vitt be.
  • Az FTX botránya eltér az eddigi kriptobotrányoktól: a színtér legmegbízhatóbbnak tartott szereplőjéről derült ki, hogy tömeges csalásokat követett el, és a Wall Street legtekintélyesebb befektetőit verte át. Ezentúl mindenki kétszer meg fogja gondolni, mielőtt kriptóba fektetne.
  • SBF és az FTX felemelkedése és bukása egy elképesztő történet, melyről sokáig és sokat fogunk még hallani.

Nehéz elképzelni, hogy az elmúlt hetekben kirobbant kriptobotrányból rövid időn belül ne készüljön film vagy HBO-s sorozat: Sam Bankman-Fried és az FTX csődje egyfelől egy szinte tökéletes médiahack és egy több milliárd dolláros csalás elképesztő története, közben pedig rengeteget elárul arról is, hogy milyen állapotok uralkodnak a nyugati pénzügyi világban a kriptótól függetlenül is.

November elején derült ki, hogy több milliárd dollárt nem tud visszafizetni ügyfeleinek a világ egyik legnagyobb kriptotőzsdéje, az FTX. Pár nappal később csődeljárást kezdeményeztek, azóta pedig egymást érték az újabb fejlemények: hamar kiderült, hogy

Egyáltalán, mi az a kripto?!

2022 eleve nem a kripto éve volt: májusban már nagyot zuhantak az árfolyamok, és azóta sem álltak teljesen helyre, voltak kisebb-nagyobb botrányok is, az NFT-k piaca meg ahogy kialakult, szinte ugyanazzal a lendülettel össze is omlott. Ez a bezuhanás akkor zajlott, amikor a kripto már bőven a mainstream közbeszéd része volt. Már rég nem csak a tech- és a gazdasági lapok írtak a kriptopénzekről, már a legnagyobb világmárkák is kísérleteznek saját tokenek kiadásával, és a különféle tárcaalkalmazásoknak hála tényleg minimális energiabefektetéssel vásárolhatott magának gyakorlatilag bárki valamilyen kriptopénzt.

A vásárlók döntő többsége persze nem tudná elmagyarázni, hogyan is működik a blockchain, vagy hogy milyen folyamatok állnak egy új bitcoin kibányászása mögött, de épp ez volt a lényeg: az elmúlt években, pont az árfolyamok elszabadulásával és a mesés vagyonokról szóló történetek megjelenésével párhuzamosan, alapvetően megváltozott a kriptót körbevevő közeg is.

A korai években a kriptoeszközök alakulását elsősorban a komoly számítástechnikai tudással rendelkező, sokszor meglehetősen idealista és/vagy anarchista nézeteket valló, a pénzügyi rendszerrel szemben kritikus vagy egyenesen gyanakvó szereplők alakították. Magának a bitcoinnak az eredettörténete is a 2008-as válság sokkjáig vezethető vissza, hiszen a rejtélyes, minden valószínűség szerint álnevet használó Satoshi Nakamoto híres 2008-as tanulmányában éppen azzal érvelt a bitcoin mellett, hogy így egy olyan online fizetési lehetőséget lehetne létrehozni, ami közvetlenül teremt kapcsolatot a tranzakció két résztvevője között, és nincs szükség a köztük közvetítő pénzügyi rendszerre.

Az pedig, hogy a bitcoin ötlete ennyire népszerű lett, egész biztosan nem független attól, hogy a 2008-as pénzügyi válság után mennyire sokan érezték úgy, hogy a mainstream pénzügyi rendszer intézményei nem érdemelték meg a beléjük fektetett bizalmat, és valami radikálisan más megközelítésre lenne szükség.

Épp ezért a bitcoin, és nyomában a többi kriptovaluta, a kezdetektől azt az ígéretet hordozta magában, hogy a blockchain alapú, teljesen transzparens és algoritmizált rendszerben nem lesz többé szükség bizalomra. De ha valamit 2008 óta megtanulhattunk a kriptóról, az éppen az, hogy egyelőre itt még fontosabb is a bizalom, mint a hagyományos pénzpiacok esetén.

Lehet, hogy húzzuk a szánkat a bankunkra, de a számlánk mögött legalább ott van egy betétbiztosítás, míg a bank működéséről egy állam kezeskedik. Amiről persze ismét gondolhatunk rosszakat, de azért ez mégis nagyon más, mint az a környezet, amit a kripto eddig fel tudott mutatni. Nem véletlen, hogy mint a remek pénzügyi szakíró, Matt Levine nemrég, kevéssel a mostani botrány előtt megjelent, gigantikusan hosszú kriptocikkében írta, igazából még annak a kérdésnek a megválaszolással is hadilábon állunk, hogy mire jó ez az egész.

Azt nem vitatja senki, hogy a kriptovilág napjaink legtehetségesebb, eredetibb fejlesztőit és mérnökeit mozgatta meg, és épp ezért kizárni sem lehet, hogy hamarosan tényleg az életünket alapjaiban átalakító projektek születnek majd meg. És bár a mai napig belengi a kriptót ez az idealista-forradalmár hangulat, valójában közben épp ellentétes folyamatok játszódtak: pár ember mesés gazdagodása mellett rendkívül erőteljes konszolidáció zajlott le. Miközben a kripto támogatói még mindig a decentralizáltság fontosságát hirdetik, valójában egyre inkább pár kézben ért össze az egész ökoszisztéma.

És ennek az ökoszisztémának lett legismertebb arca és egyik legbefolyásosabb szereplője Sam Bankman-Fried, aki pár év alatt közel 16 milliárd dolláros vagyonra tett szert, és felépítette az FTX-et, a 32 milliárd dollárosra becsült kriptotőzsdét, melynek Tom Brady és Stephen Curry szerepelt a reklámjaiban, Forma-1-es autókra rakták rá a logójukat és megvették egy NBA-stadion névjogát.

A kripto világából még senki nem tört annyira magasra, mint Sam Bankman-Fried. És nem is zuhant senki ekkorát.

Túl szép volt, hogy igaz legyen

2018-as alapítása óta az FTX 1,8 milliárd dollárnyi befektetést vonzott be, a legjelentősebb kockázatitőke-befektetők és befektetési alapok jelentek meg mögötte. Ott volt a kaliforniai Sequoia, amely a Google és a WhatsApp korai befektetője volt, és amely (egy azóta törölt) portrécikket is szentelt Bankman-Fried méltatásának. Ott volt a SoftBank, a Blackrock vagy a szingapúri állami tulajdonban lévő Temasek, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Egyértelmű, hogy a techvilág legfontosabb befektetőinek beszállása egyfajta garanciát is jelentett: az, hogy a legnagyobb pénzeket mozgató szereplők úgy találták, hogy az FTX-ben van a helye a pénzüknek, jelzés a kisebb játékosoknak is.

Az is biztos, hogy Bankman-Fried kezdeti sikerei a kripto világában valódiak voltak. Az MIT-n fizikusként végző, majd a hagyományos tőzsdézésébe is belekóstoló Bankman-Fried 2017-ben az otthonából alapította meg az Alameda Research nevű cégét, miután rájött arra, hogy az ázsiai és amerikai piacokon eltérő árakon kereskednek a különféle kriptovalutákkal, és ennek kihasználásában komoly profitlehetőség van. Az eltérő árazású piacokból befolyó nyereség, azaz az arbitrázs minden kereskedő álma, hiszen ilyenkor kockázatmentesen lehet szert tenni profitra. De nem meglepő módon a hagyományos, megszilárdult szereplőkkel rendelkező „érett” piacokon rendkívül ritkán adódik ilyen lehetőség.

A 2010-es évek második felében a kriptopiacok viszont még messze voltak ettől az érettségtől: ekkor már nagyon jelentős összegek mozogtak itt, de közben az egész sok szempontból rendkívül esetleges volt. Ezt az időszakot szokás új aranylázként is emlegetni: egy szinte törvényeken kívüli világban mozgott együtt rengeteg szereplő, köztük rendkívül tehetséges fejlesztők, különféle idealisták, jó gazdasági érzékkel megáldott kereskedők és persze bőven akadtak ügyeskedők és szélhámosok is.

Ennek a kavalkádnak lett az egyik legismertebb szereplője Bankman-Fried, akinek kereskedőcége hamar népszerűvé vált a befektetők körében, 2019-ben már volt, hogy napi egymilliárd dollárt mozgattak meg. Ebben az évben hozta létre az FTX-et, előbb Hongkongban, majd további kirendeltségeket a világ több pontján. Ekkor még az FTX volt a kisebb szereplő, csak egy saját kereskedőfelület volt a sikeres befektetési vállalata számára.

Az FTX azonban hamar nagyra nőtt, elsősorban azért, mert az offshore platformjain az ügyfelek nagyon jelentős léptékű tőkeáttétes ügyleteket végezhettek a kriptopiacokon. A hagyományos pénzügyi rendszerből ismert ügylet lényege, hogy az ügyfelek ekkor nem pusztán a befizetett összeggel szállnak be egy befektetésbe, hanem az csak fedezetként szolgál, a maradékot pedig a brókercég pótolja ki. Ebben a felállásban már kisebb árfolyammozgásokkal is hatalmasat lehet szakítani, de persze óriásiakat bukni is. Mint a Bloomberg cikkében egy iparági szereplő fogalmazott, az FTX által kínált lehetőséget az Egyesült Államokban már évekkel korábban lekapcsolták volna a hatóságok, de a bahamai szabályozás jóval megengedőbb volt. Volt ugyan amerikai kereskedőplatformja is a Bankman-Friednek, az FTX.US, de az jóval szigorúbb szabályokkal, és így alacsonyabb rizikófaktorral működött.

Az elmúlt években, miközben Bankman-Fried már a kripto legismertebb arca és legfontosabb szereplője lett, elsősorban már csak az FTX-ről lehetett hallani. A kereskedőplatform volt az, melynek népszerűsítésére rengeteg pénzt költöttek, ezzel turnézott Bankman-Fried a konferenciákon és a sajtóban, míg az Alameda ügyletei közben nem nagyon kaptak nyilvánosságot. Az iparági szereplők, akik tudtak az Alamedáról, alapvetően úgy gondoltak rá, mint egy közvetítő kereskedőcégre, amely segíti az eladni, illetve a vásárolni akaró ügyfelek egymásra találását, de ennél nem csinál sokkal többet.

A valóság azonban egész más volt: az Alameda minden jel szerint ennél sokkal rizikósabb ügyletekbe is belebonyolódott, és többek között különféle kriptotokenek árfolyamának alakulására fogadtak. Idén tavasszal aztán, amikor bezuhant a kriptopiac, az Alameda is súlyos sebeket kapott. Májusban dőlt be egy népszerű stablecoin, a TerraUSD, melynek az alapvető ígérete éppen az volt, hogy mivel a token árfolyamát a dollár árfolyamához rögzítik, nem képzelhető el hasonló bezuhanás. (A kriptoválságról májusban részletesen is írtunk.)

A TerraUSD bedőlése dominószerűen söpört végig a kriptopiacon: letarolta az egyik legjelentősebb kripto-hedgefundot, a Three Arrows Capitalt, és nagyobb kriptobankokat is, mint például a Celsiust vagy a Voyagert. És miközben a kriptovilág 2008-as válságáról írtak a lapok, Bankman-Fried megmentőként lépett elő: elkezdte felvásárolni a bajba jutott szereplőket, ami a minden korábbinál nagyobb piaci koncentráció irányába vezetett.

Ekkoriban zajlott az a nyilvános beszélgetés is, amit az elmúlt hetekben rengetegen idéztek: Bankman-Fried a cikk elején már említett Matt Levine vendége volt, és arról beszélt, hogy azért vásárolják fel ezeket a kisebb cégeket, mert azoknak elfogyott minden tőkéjük, és ha nem mentenék meg őket, még a végén arra kéne vetemedjenek, hogy az ügyfeleik pénzéből pótolják ki a veszteségeiket.

Ez a beszélgetés júliusban zajlott, amikor az FTX már biztosan pontosan azt tette, amitől amúgy Bankman-Fried a nyilvánosság előtt óva intett. Arra azonban novemberig kellett várni, hogy ez kiderüljön.

Az összeomlás

A lavinát egy cikk indította el: a CoinDesk kriptoügyi oldal november 2-án hozott nyilvánosságra az Alameda mérlegéről addig nem ismert információkat. Mint a cikkből kiderült, az Alameda eszközállományának ijesztően nagy részét tette ki az FTX által kibocsátott token, az FTT.

Az FTT nem kriptovaluta volt, hanem ahogy időnként jellemezni szokták, amolyan hűségpontként funkcionált: ha az FTX felületén vásároltál valamelyik ismert kriptopénzből, akkor kaptál a tranzakciódért FTT-t is, azzal az ígérettel, hogy ez majd későbbi kedvezményekre jogosíthat fel. Azaz egy házi pontrendszer volt, amit az FTX a semmiből teremtett meg, és kifejezetten sokat adott belőle a korai befektetőknek. Az elképzelés az volt, hogy ahogy nő a vállalat értéke, úgy nő majd ezeknek az FTT-knek az értéke is, amit aztán a kiszivárgott adatok alapján elkezdtek fedezetként használni a befektetési vállalatuknál. Mint a Financial Times kapcsolódó podcastjában elhangzott, ez olyasmi, mint amikor valaki a saját cégének tőkéjét használja egy hitel fedezeteként. Ha a cég bajba kerül, akkor a fedezet értéke is esni kezd, tetézve a problémákat.

Az Alameda belső mérlegéről szóló információkra sokan felkapták a fejüket. Köztük volt Bankman-Fried legismertebb kriptoügyi riválisa, a világ legnagyobb kriptotőzsdéjét, a Binancét vezető Changpeng „CZ” Zhao is. CZ nemcsak a piaci részesedés miatt folytatott évek óta ádáz verbális küzdelmet Bankman-Frieddel, hanem mert nagyon eltérő víziójuk volt a kriptovilág jövőjéről: míg Bankman-Fried kifejezetten szabályozáspárti volt, és rendszeresen politikusokkal és hatóságokkal egyeztetett, addig CZ a másik végletet képviselte, és offshore működő, a mainstream pénzügyi rendszertől minél inkább autonóm kriptopiacokat akart.

Ráadásul CZ, több más befolyásos kriptoügyi szereplőhöz hasonlóan úgy látta, hogy Bankman-Fried nem csak úgy általában érvel a szabályozás szükségessége mellett Washingtonban, hanem konkrétan olyan törvényeket akar kijárni, melyek az FTX-et hoznák versenyelőnybe a formálódó piac többi szereplőjével szemben.

Emiatt romolhatott meg az egykori baráti viszony a két kriptovezér között, pedig a Binance kezdetben még befektetéssel is támogatta az FTX indulását. És a mérlegadatok kiszivárgása után (mellyel kapcsolatban amúgy persze azonnal felmerült, hogy épp a Binance szerezte meg és szivárogtatta ki), CZ látványos manőverezésbe kezdett. Épp azért, mert korai befektetői voltak az FTX-nek, elég sok FTT-vel rendelkeztek, és a cikk megjelenése után CZ közölte, hogy megszabadul a tokenektől. Ez eladási hullámot indított el, az FTX pedig hamar szorult helyzetben találta magát. Ekkor Bankman-Fried elhintette, hogy a Binance felvásárolhatja a vállalatát, de CZ alig 24 órával később közölte, hogy alaposabban megismerték az FTX pénzügyi helyzetét, és nem kérnek az üzletből. Ugyan az azóta nyilvánosságra került adatok alapján világos, hogy CZ jól döntött, amikor eltekintett a felvásárlástól, de az, ahogy ezt az egészet a nyilvánosság előtt kommunikálta, alkalmas volt arra is, hogy pánikeladást indítson el, és az FTX-ből menekülni kezdtek az ügyfelek.

Innen pedig már nem volt megállás: pár napig ugyan még arról szóltak a hírek, hogy Bankman-Fried mindenféle befektetőknél kilincsel, hogy felszínen tarthassa cégét, miközben lépten-nyomon elmondta, hogy „elbaszta” ezt az egészet, a megváltozott közhangulatban és a sorozatban nyilvánosságra kerülő új részletek mellett senki nem volt hajlandó az FTX segítségére sietni, így nem maradt más hátra, mint a csődeljárás megindítása.

Ekkor még leginkább arról szóltak a hírek, hogy itt lehet a kriptovilág „Lehman-pillanata”, azaz hasonlóan a Lehman Brothers csődjéhez, a meggondolatlan és felelőtlen döntések, a kapzsiság és a túlzott kockázatvállalás következtében dőlhet be egy jelentős pénzügyi szolgáltató vállalat, még ha ezúttal csak a kriptoszektorból. De kevéssel azután, hogy Bankman-Fried jelezte, kénytelenek megindítani a csődeljárást, sorra kezdtek megjelenni az információk, melyek még sötétebb képet festettek a helyzetről: már nem felelőtlenségről és gondatlanságról, hanem tudatos átverésekről és súlyos csalásokról volt szó, és innentől egyre többen már a kriptovilág „Enron-pillanatáról” kezdtek beszélni.

Ekkor derült ki, hogy az Alameda és az FTX pénzügyei sokkal szorosabban egymásba fonódtak, mint azt korábban bárki gondolta volna, és hogy az Alameda az FTX ügyfeleinek pénzével kereskedett.

Ugyan iparági elemzők már évekkel ezelőtt írtak arról, hogy összeférhetetlenségi aggályokat vet fel, ahogy egy kézben ér össze a tőzsde és a befektető cég, az Alameda és az FTX által közölt beszámolókból rendre úgy tűnt, hogy Bankman-Fried két érdekeltsége egyre inkább függetlenedik egymástól. Épp alighanem az aggályok elhesegétésének érdekében is, de Bankman-Fried tavaly júliusban le is mondott az Alameda vezérigazgatói posztjáról (bár többségi tulajdonrészét megtartotta), és helyére két új vezető került. Caroline Ellison az elmúlt években többször is Bankman-Fried barátnője volt, és minden beszámoló szerint meglehetősen komplikált kapcsolatban álltak, míg a másik új társigazgató Sam Trabucco volt, aki viszont idén augusztusban különösebb magyarázat nélkül inkább távozott a posztról.

Azt nem tudni, hogy ő például mennyit tudott az FTX belső káoszáról, de az elmúlt hetekben megjelent cikkekből leginkább az a kép rajzolódik ki, hogy a két vállalat legtöbb alkalmazottja ugyanolyan döbbenten fogadta a híreket, mint a tágabb kriptovilág, és a felelőtlen könyvelésről és a konkrét csalásokról csak a felsővezetés néhány tagja tudhatott. Ennek ellenére voltak jelei annak, hogy nincs minden rendben: októberben alig lehetett látni Bankman-Friedet az irodákban (mint azóta kiderült, október végén Szaúd-Arábiában és Abudabiban próbált meg pénzt szerezni) és már hetekkel a csőd előtt gond volt a fizetésekkel is. És az igazán jó infókkal rendelkező befektetők közül voltak, akik már ekkor elkezdték elhagyni a süllyedés előtt álló hajót. De a legnagyobb befektetőknek fogalma sem volt arról, hogy mi vár rájuk, a legtöbben csak a Binance bejelentése nyomán születő hírekből értesültek a gondokról.

Mindenki várt rá

Az elmúlt hetek egyik legfontosabb kérdése éppen az lett, hogy hogyan tudott Bankman-Fried ennyire sok embert becsapni. Nemcsak kispénzű hobbibefektetőket, hanem a Wall Street és a Szilícium-völgy legismertebb, legdörzsöltebb szereplőit is. Válaszkísérletből persze rengeteg van, az egyik leggyakrabban felmerülő például, hogy eleve túl nagyra volt fújva a kriptoőrület, és mindenki Messiásként várt valakire, aki egyszerre tűnik kompetensnek, megbízhatónak, és közben pont azt mondta, amit mindenki hallani akart.

A különféle portrécikkekben rendre kiemelik, hogy a légkört, amit Bankman-Fried annyira ügyesen kihasznált, nem ő teremtette meg: az elmúlt években minden a kriptóval hatalmasat szakító befektetők történeteivel volt tele, és hatott a hagyományos pénzügyi rendszer szereplőire is. A kockázatitőke-befektetőktől kezdve a tradicionálisabb vagyonkezelőkig mindenkin nagy volt a nyomás, mindenkivel azt éreztették az ügyfelek, hogy nem akarnak kimaradni az aktuális trendből, amiről mindenhol azt lehetett hallani, hogy óriásit lehet vele szakítani.

Ráadásul a kriptoláz következtében mind San Franciscóban, mind a Wall Streeten sokak meggyőződésévé vált, hogy ez lesz „A Következő Nagy Dolog”, azaz itt jöhetnek majd létre a következő generációs óriások, melyek aztán radikálisan alakíthatják át a pénzügyi világot. Az FTX pedig ennek a formálódó új szektornak az egyik legnagyobb és legmegbízhatóbbnak tekintett szereplője volt. Amikor amúgy épp kisebb-nagyobb botrányok tépázták a kriptoeszközök imidzsét, Bankman-Fried és az FTX megítélése végig pozitív maradt.

Ebben sokat számíthatott a cégvezető személye is: az idén mindössze 30 éves Bankman-Fried nagyszerűen tudott mindenkit levenni a lábáról. Bár a beszámolók szerint gyűlölte, ha megérintik, de ezt leszámítva mindenkivel remekül kijött. Fura hajával, rövidnadrágos és pólós megjelenésével eleve különös hangulatot árasztott a befektetők világában, és miközben egyszerre beszélte a pénzügyi világ és az informatika nyelvét, úgy vált rövid időn belül elképesztően gazdaggá, hogy közben folyamatosan nagyívű jótékonysági projektekről adott elő. Emellett, szemben a többi kriptovezetővel, nemhogy tiltakozott volna a hatóságok és a politikusok érdeklődését látva, hanem kifejezetten kereste a kapcsolatot: kongresszusi meghallgatáson tanúskodott, a kriptopiac szabályozásáért lobbizott, és közben a Demokrata Párt jelentős támogatójává vált. Az idei félidei választásokon ő volt a demokraták második legnagyobb támogatója, 2024-ben pedig egymilliárd dollárt tervezett felajánlani a progresszív célok mentén kampányoló politikusoknak.

Jó volt a kapcsolata a sajtóval is, szemben sok techmilliárdossal, mindig készséggel állt az újságírók rendelkezésére, és vélhetően ezért cserébe is, de mindenki rendkívül puha kézzel bánt vele. A Fortune újságírója, Jeff John Roberts nemrég részletesen is megírta, Bankman-Fried hogyan vert át mindenkit, beleértve őt is, aminek az eredménye többek között ez a júliusi címlap is lett:

Drogok, orgiák és a világ megmentése

Megosztás/Share

Forrás: https://444.hu/tldr/2022/11/25/a-kripto-bro-halala?utm_source=rss_feed&utm_medium=rss&utm_campaign=rss_syndication