Benzinvadászat Belbudán

Megosztás/Share

Az első járványhullám idején a kormány a parkolási díjak eltörlésével vette fel a harcot a koronavírussal, és rendszeresen kellett 20-30 percet köröznöm egy parkolóhelyért a lakásunk körül. Akkor tanultam meg, hogy alighanem ez az értelmetlen környezetszennyezés és időpocsékolás tud a legközelebb vinni az idegösszeroppanáshoz. Amikor hétvégén hallottam, hogy kezdenek kiszáradni a benzinkutak, arra gondoltam, hogy a lelki épségem érdekében kiveszek egy szabadnapot: bevásárlok szépen mikuláscsokikból, felrakatom végre a téli gumit, és megtankolok.

Abban biztos voltam, hogy munkaidő után pokoli állapotok lesznek az utakon, és semmiképpen nem akartam dugóban állva araszolni egyik benzinkúttól a másikig. A 444-nek küldött olvasói levelek alapján világos volt, hogy országszerte sok helyen nincs ársapkás benzin, de naivan azt gondoltam, hogy Belbudán, az ország szívében azért csak találok egyet ésszerű időtávon belül.

11.30-kor indultam a gumistól, és a lakásomhoz (valamint a szerkesztőségünkhöz) legközelebbi OMV-kúthoz mentem a Tölgyfa utcába. Akkora sor volt, hogy az már a forgalmat akadályozta.

De ha sor van, akkor benzin is van, morogtam magam elé sherlocki logikával.

Kivártam a sorom, de hiába: a nyolc töltőállomásból kettőben volt benzin, de csak 100-as, piaci áras.

Nem sikerülhet elsőre, biztattam magam, és benyomtam a Kossuth Rádiót. A híradóban vég nélküli szankciózás, szerte Európában áldatlan állapotok, de megnyugodva hallom, hogy

nálunk nincsenek ellátási gondok, csak akkor lesz ilyen, ha a válságban vergődő EU elveszi tőlünk az üzemanyagot.

Odaérek a következő kúthoz, de mintha a Széna téri Shellt nem értesítették volna róla, hogy nálunk nincsenek ellátási gondok.

Nincs benzin, és nem tudjuk, mikor lesz,

mondja a kutas oly egykedvűséggel, mintha egy gémeskútnak dőlve terelgetné szemével a szöcskenyájat. De fel, tovább! A Mészáros utcai MOL-hoz indulok, nagy reményekkel, hisz nemzeti nagylétünk nagyvállalatáról van szó. És lám, utam mi’ látvány szegélyezi!

Nem lehet itt olyan nagy baj, ha erre is jut pénz! – kiáltok kurucosan.

És már látom is a hívogató 480-as táblát a Mészáros utcában!

De oh, kárhozat! Nem hogy ársapkás benzin nincs, de semmilyen üzemanyag.

Tovább, tovább! A Naphegy oldalában kies Shell-kút, de minek: benzinük nincs. A kutas viszont

hallott egy pletykát:

állítólag reggel a BAH-csomópontnál még hozzá lehetett jutni az Anyaghoz!

Lassan kiürülő tankkal és fokozódó fejfájással (amit utólag a bekapcsolva hagyott Kossuth Rádiónak tulajdonítok) érkezem az autópálya felvezetőjéhez. Hol van már a kurucus lendület!

Megelégszem biz én már az jó labancz benzinnel is.

Az OMV-nél tumultus, de most már tudom, hogy ez nem azt jelenti, hogy kedvezményes áron tudok tankolni, hanem pusztán annyit, hogy állhatatos keresésem eredményeképpen képes vagyok üzemanyagot vásárolni egy világváros közepén. Megtörök, s elengedem a hatósági árat.

Hazafelé még bekukkantok Alkotás úti Shellhez, ott már 700 a benzin literje. Egy kolléga közben azt írja, hogy 11-kor a Szentendrei úton és környékén 5 kútból 4 eleve zárva volt, az egy szem OMV-nél a hatósági áras elfogyott, a többiért mérsékelt sor állt, és ő utolsó előttinek tankolt 100-asat, aztán az is elfogyott.

Olyan helyen lakom, ahol egy 4 km sugarú körben van hat benzinkút, és mivel alig volt forgalom, így másfél óra alatt megjártam ezt a kört. Valami indokolhatatlan optimizmusból csak félig töltöttem a tankot, hátha jobb idők jönnek.

Megosztás/Share

Forrás: https://444.hu/2022/12/05/benzinvadaszat-belbudan?utm_source=rss_feed&utm_medium=rss&utm_campaign=rss_syndication