Úgy néz ki, hogy Olaf Scholz végül ráengedi a Leopardokat az oroszokra

Megosztás/Share

Hetek óta nyugati politikusok, szakértők és szervezetek sora követeli egyre hangosabban a német kormánytól, hogy engedje Leopard 2 típusú tankjait harcolni Ukrajnában, az oroszok ellen.

Olyan tankgyártó nemzetek is sürgették Berlin jóváhagyását, mint Franciaország és az USA, amelyek a legmodernebb, kategóriájukban a német Leopardhoz mérhető tankokat képesek előállítani.

Az ukrán kormány is a németet sürgeti, nem másokat, hogy adjon tankot, vagy legalább engedje, hogy más adjon Leopardot nekik – a német kormány jóváhagyása nélkül senki sem adhatja tovább a sajátjait sem.

Lengyelország kedden kérte hivatalosan a német kormánytól, hogy a sajátjaiból 14 darabot átadhasson Ukrajnának. Hétfőn a német külügyminiszter azt mondta, ha a lengyelek hivatalosan kérik, akkor a berlini kormány nem áll ellen, majd Olaf Scholz kancellár szóvivője rögtön lehűtötte a kedélyeket, mondván, nincs erről még döntés. Korábban a spanyol kormány 40-et ígért a saját Lepoardjaiból Ukrajnának, de Madrid még nem fordult exportengedélyért Berlinhez, ahogy a néhány darabot belengető dán és finn kormány sem.

Kedd este a Spiegel és a Politico is saját német kormányzati forrássaira hivatkozva azt írta, szerda kora délután a kancellár bejelenti, hogy enged a lengyel kérésnek, sőt akár németországi tankok átadását is bejelentheti. A hírt hivatalosan még nem erősítették meg.

Miért a Leopardot kéne adni?

Elsősorban azért, mert jó, és nagyon sok van belőle.

Több mint 2000 darabot állítottak már rendszerbe közülük a világon, és a legnagyobb részük Európában van. Ez azért fontos, mert az amerikai Abrams tankokból sokkal kevesebb van Európában, és a fegyverzettel együtt 70 tonna körüli járműveket bonyolultabb és sokkal drágább lenne Ukrajnába szállítani. Ráadásul az Abrams kerozinnal megy, a Leopard viszont dízellel, és mivel könnyebb, mint az amerikai, valamivel kevesebbet is fogyaszt. Az ukrán hadsereg dízelt sokkal könnyebben tud szerezni és szállítani, mint kerozint, utóbbira nincs felkészülve.

Ennél is fontosabb, hogy a Leopardokból nemcsak sok van Ukrajnához viszonylag közel, de folyamatosan gyártják is ezeket, és van alkatrész-utánpótlás. Ez kevésbé mondható el a francia Leclerc tankokról, amelyeket 2008-ig gyártottak, és még csak tervezik egy újabb verzió sorozatgyártását, ráadásul sokkal kevesebb van belőle – mintegy 400 darab Franciaországban, és valamivel kevesebb az Emirátusokban.

A Leopard további nagy előnye, hogy egy csomó európai hadseregben rendszeresítve van, így az európaiak könnyen megszervezhetik az ukrán katonák kiképzését, és a Leopardhoz használt lövedékekből is rengeteg van felhalmozva, szintén főként Európában.

Zelenszkij ukrán elnök azt mondta nemrégiben, ha az ukrán hadseregnek lenne 300 modern nyugati tankja, akkor még az idén ki tudnák verni az oroszokat egész Ukrajnából. Eddig összesen 14 darab tankra kapott biztos ígéretet, Nagy-Britanniától, Challenger 2 típusból. Ebből összesen 450 készült, 2003-ig tartott a sorozatgyártás, és majdnem mind a brit hadseregben szolgál, kivéve azt a 38 darabot, amit Ománba exportáltak. Ez is jó az ukránoknak, de meg sem közelíti azt az utánpótlási, javítási és mennyiségi potenciált, amit a Leopardok képviselnek.

Van vagy nincs a németeknek?

A gyártó Reihnmetall azt állítja, hogy a modernebb, Leopard 2A4 változatból május elejére 29 darabot tudna kiállítani az ukránoknak, további 22 darabot 2024 elejére, illetve fel tudna újítani még 88-at a régebbi, 1979 előtt gyártott Leopard 1 típusból, még ebben az évben.

A haderőreform lassúsága miatt a múlt héten lemondott német hadügyminiszter azt mondta, nem világos, hogy Németország tud-e nélkülözni Leopardokat, de a Spiegel hetilap nyilvánosságra hozott egy tavaly nyári titkosított jelentést, ami alapján 19 darab raktárban álló tankot egész gyorsan át lehetne adni Ukrajnának, ha lenne rá politikai akarat.

A helyzetet árnyalja, hogy szintén a Spiegel szellőztette meg korábban, hogy a német hadsereg rettenetesen lestrapált állapotban van, a papíron létező képességei valójában nincsenek meg, egy csomó jármű működésképtelen, kevés az ember, túlságosan decentralizált a parancsnokság, a hadsereg vezetése ezért sem szívesen mondana le azokról az eszközökről, amelyek tényleg működnek.

Mintha a berlini kormány fogát húznák

A német kormány a háború kitörése óta próbálja elodázni az Oroszországnak káros intézkedéseket, bár végül eddig mindig, minden nagy nemzetközi követelés nyomán beadta a derekát.

Tavaly tavasszal például a németek azt mondták, legeslegkorábban 2027-re tudnának leszakadni az orosz energiahordozókról, ezért nem akarnak sem gáz-, sem olajszankciót. Majd mégis támogatták az olajszankció bevezetését a G7 csoportban és az EU-ban. Elviselték azt is, hogy válaszul az oroszok gázt sem adnak nekik. 2023 januárjára már sem gázt, sem nyersolajat nem vesznek Oroszországtól, és februárban az orosz dízelről is lemondanak. Olyan tempóban építenek cseppfolyós gáz fogadására alkalmas LNG-terminálokat, ami az egész világot meglepte. Márciusi panaszaik ellenére megoldották az orosz energia kiváltását alig 9 hónap alatt.

Ugyanígy a háború elején csak sisakokat, golyóálló mellényeket és egészségügyi felszereléseket akartak adni az ukránoknak, de mostanra ágyúkat, légvédelmi rakétákat, páncélozott járműveket is adnak, nem beszélve lőszerekről és egyéb hadianyagokról.

Egyre többet

A németek arra mindig vigyáztak, hogy soha ne elsőként lépjenek szintet az ukránoknak adott fegyverek minőségében, de mostanra 2,3 milliárd euró értékű katonai felszerelés átadására vállaltak kötelezettséget, ezzel a harmadik legnagyobb támogatói az ukrán hadseregnek az USA és Nagy-Britannia után (a negyedik Lengyelország, az ötödik Kanada, ha az átadott felszerelések értékét számoljuk).

Humanitárius segítségnyújtásban Németország a második az USA mögött, és bár ezek a költések GDP-arányosan meg sem közelítik például a baltiak áldozatvállalását, azt nem lehet mondani, hogy a németek fukarok lennének, pláne nem a többi EU-s tagállamhoz képest.

Lehetőségeihez képest az észt és a lett kormány a legnagyvonalúbb, ők éves GDP-jük 1 százalékát költik Ukrajna támogatására, míg a lengyelek és a norvégok körülbelül 0,5 százalékát, a litvánok majdnem ennyit. A német hozzájárulás aránya a GDP 0,14 százaléka, de ez így is több mint duplája a francia és több mint négyszerese az olasz aránynak (0,054 illetve 0,03 százalék).

Hogy a német kormány vonakodott tankot is adni, azt még lehetne azzal magyarázni, hogy úgy érzi Berlin, több teher nem fér bele. Azzal viszont, hogy egyelőre másnak sem engedi a Leopardok átadását, már felvetette a gyanút, hogy az ellenállás valódi oka az lehetett, hogy nem akarják tovább provokálni az oroszokat.

Mi lehet a magyarázat?

A helyzet azért adott okot sok meredek találgatásokra, mert a német kormány hivatalosan még nem árulta el, hogy miért vonakodik a Leopardokat kiengedni az ukrán frontra. Természetesen számos német politikus és elemző mondott már sok mindent, de ezek egyike sem volt hivatalos kormányzati nyilatkozat. Az mindig arról szól, hogy alaposan meg kell fontolni a lehetőséget, és ehhez idő kell.

A legnépszerűbb feltételezések az alábbiak:

  • Scholz addig kéreti magát, amíg a német közvélemény egyenesen követeli a tankok átadását.

Scholz politikai karrierjét egy kifejezetten pacifista, kezdetben NATO-ellenes pozícióból indította. Pártjában nagyon erős az oroszbarát irányzat, akit előtte a szociáldemokraták kancellárrá emeltek (Gerhard Schrödert), az az ember orosz állami óriásvállalatok vezetésében kapott később vezetői pozíciókat, például az Északi Áramlat 2-t építő cégnél. Számos alacsonyabb szintű szocdem politikusnak voltak komoly bevételei orosz cégektől, de még a CDU holdudvarában is bőven vannak ilyen emberek. Az ideológiai és üzleti alapon szerveződő csoportok egyaránt nyomás alatt tartják a kancellárt, aki ezen elmélet szerint meg akarja várni, hogy a közvélemény maga követelje az újabb oroszellenes intézkedés bevezetését. Így el tudja magyarázni a párton belüli oroszos vagy pacifista irányt képviselőknek, hogy nem volt más választása.

Ha ez késleltette a döntését, akkor eddig jól taktikázott, hiszen a bucsai mészárlás napvilágra kerülése után a németek többsége elfogadta az energetikai szankciókat, és a múlt héten relatív (46 százalékos) többségben voltak már a tankot adni akarók is (43 százalék ellenzi, a többiek nem tudják).

Üzlet hosszú távon

Létezik az a feltételezés, hogy a német kormány gesztusokat tesz az oroszoknak, arra számítva, hogy a háború után vissza lehet térni a régi üzleteléshez. A gáz- és olajvásárláson kívül rengeteg német érdekeltség van (illetve részben már csak volt) Oroszországban, megvannak az emberi és céges kapcsolatok, és ezekre támaszkodva újra akarják indítani az üzletet, ahogy lehet.

Azonban ahogy a háború elhúzódik, egyre többeknek világos, hogy ezek hiú ábrándok. A mostanáig megépült és a már épülő LNG-terminálokat aligha szerelik le, a mostanában kötött, hosszú távú gáz- és olajszállítási szerződéseket aligha mondják fel. Az orosz piac elveszni látszik, Nyugat és Kelet technológiai és ideológiai szétválása hétről hétre fokozódik.

Nagyon leegyszerűsítve: amíg Németország (vagy az EU) nem képes katonailag elrettenteni Oroszországot európai hadműveletektől, vagy éppen az energiahordozókkal való zsarolástól, addig Berlinnek sem lesz módja különutas politikára. Márpedig jelenleg az USA katonai ereje nélkül Európa kiszolgáltatott, és a védelem ára a szövetségi politika követése. Ezért ha a német kormány kéreti is magát, végső soron úgyis engedni fog.

Üzlet rövid távon

Egy másik feltételezés arról szól, hogy Németország nem akarja elveszteni a Leopardok európai piacát. A kiindulópont az, hogy ha most számos európai ország átadja a német tankjait az ukránoknak, akkor azokat gyorsan pótolni akarják. Az elmélet hívei szerint Berlin attól tart, hogy az amerikaiak benyomulnak a helyükre, és kedvezményesen adott tankokkal, gyors szállítással magukhoz láncolják az európai hadseregeket. Ez azért is fontos, mert egy fegyverrendszer eladása hosszú távú üzlet: az alkatrészek folyamatos pótlása és a felújítások is állandó bevételeket jelentenek, illetve ha egy hadsereg rááll egy típusra, akkor évtizedekig nem szívesen mond le róla a kiképzés tetemes költségei miatt.

Ezért is követelhette a német kormány az amerikaitól, hogy előbb adjon Washington Abrams tankokat Ukrajnának a saját készleteiből, és ha abból sem lesz sok raktáron, akkor ők is adnak Leopardokat. A német sajtó ezt a kérést biztosra vette, ám az amerikaiak azt mondták, ilyen feltételt a németek soha nem juttattak el hozzájuk, és a német kormány sem erősítette meg hivatalosan, hogy lett volna ilyen kérése.

Ugyanakkor ezt a verziót erősíti, hogy kedd este több nemzetközi lap is úgy értesült, hogy az amerikai kormány még ezen a héten bejelenti, hogy ők is visznek Abrams tankokat Ukrajnának, és emögött német–amerikai alku van.

Mindenki gyors döntést várt Scholztól

A Bloomberg kedd délutáni, berlini kormányzati forrásoktól származó információi szerint Scholz kancellár ezen a héten jóváhagyja a lengyel kérést, és Varsó odaadhat 14 Lepoardot Ukrajnának. Néhány órával később már azt szivárogtatták Berlinből, hogy a bejelentés szerda délután egykor megtörténik, a német parlament ülésén, és szinte biztos, hogy jóváhagyja Scholz a tankok ukrajnai bevetését.

Ezután nehéz lesz további reexportkéréseknek ellenállni, és várhatóan németországi raktárakból is megindulhat a szállítás.

A koalíció szakítópróbája is lehetett volna, ha Scholz sokáig ellenáll, mert a zöldek és a szabad demokraták, a két kisebbik koalíciós párt egyre hangosabban sürgették a tankok átadását.

A legtöbb német elemző egyelőre úgy látja, a halogatás, majd beleegyezés nem tesz jót Scholz megítélésének, pláne nem a német hatalmi érdekeknek. Európa vezető tekintélye volt a 10-es években Németország, de mostanra sokan csak sodródó, gyenge politikát látnak onnan.

Ugyanakkor ha Berlin tényleg enged a lengyel kérésnek, akkor sem reális, hogy Zelenszkij 300 modern tankot kapjon a Nyugattól tavaszra. A brit felajánlással együtt is csak 28 érkezése valószínűsíthető addig.

Megosztás/Share

Forrás: https://444.hu/2023/01/24/ugy-nez-ki-hogy-olaf-scholz-vegul-raengedi-a-leopardokat-az-oroszokra?utm_source=rss_feed&utm_medium=rss&utm_campaign=rss_syndication